A neandervölgyiek kihalása korábban kezdődött, mint gondolták

2025. február 27. 11:27 Múlt-kor

Új kutatások szerint a neandervölgyiek már jóval korábban a kihalás felé sodródtak, mint azt eddig feltételezték. A Nature Communications című folyóiratban február 20-án megjelent tanulmány szerint körülbelül 110 000 évvel ezelőtt legközelebbi rokonaink úgynevezett "populációs szűkületen" mentek keresztül, mely drasztikusan csökkentette genetikai sokféleségüket.

Neandervölgyiek lejtmenetben

A populációs szűk keresztmetszet akkor következik be, amikor a fajon belül hirtelen lecsökken a genetikai változatosság. Ennek hátterében több tényező is állhat, például éghajlatváltozás, járvány vagy akár népirtás. Az ilyen genetikai beszűkülés hosszú távon belterjes, gyengülő és kihaló populációhoz vezet.

A kutatók a neandervölgyi koponyák belső fülének elemzése során észrevették, hogy a késő pleisztocén elejére datált példányoknál jelentős csökkenés mutatkozott e csont variációjában. Általában az ősi DNS-minták összehasonlításával lehet pontosan meghatározni, hogy mikor következett be populációs szűkület valamely faj történetében. Ebben az esetben azonban a kutatók a neandervölgyiek fülcsontjainak csökkent variabilitációját használták erre a célra.

A vizsgálat különösen a belső fülben található félkörös csatornákra összpontosított, amelyek születéskor már teljesen kifejlődnek. Ezek a csontos csövek folyadékkal telnek meg, segítve az egyensúly fenntartását és a fejmozgások érzékelését. Mivel ezek az anatómiai elemek evolúciós szempontból "semlegesek" – vagyis változásaik nem befolyásolják az egyedek túlélését –, a csatornákban idővel bekövetkező apró módosulások nyomon követése értékes információt nyújthat egykori populációk méretéről és genetikai sokféleségéről.

Minták, kutatás, eredmények

A kutatók CT-vizsgálatok segítségével elemezték harminc neandervölgyi egyed félköríves csatornáit, amelyeket három különböző korszakból származó leletekből nyertek:

13 mintát a spanyolországi Sima de los Huesos lelőhelyről (kb. 430 000 éves),

10-et a horvátországi Krapina lelőhelyről (kb. 120 000 éves),

7 késői neandervölgyit Franciaországból, Belgiumból és Izraelből (64 000–40 000 éves).

Az elemzés azt mutatta, hogy a késői neandervölgyiek belső fülcsontjaiban jelentősen kisebb volt a variáció, mint a korábbi populációkban. Ez arra utal, hogy a genetikai szűk keresztmetszet jóval 120 000 évvel ezelőtt következett be.

"Azáltal, hogy széles földrajzi és időbeli skáláról származó fosszíliákat vontunk be, átfogó képet tudtunk alkotni a neandervölgyiek evolúciójáról" – mondta Mercedes Conde-Valverde, a tanulmány társszerzője, a spanyolországi Alcalá Egyetem biológiai antropológusa. A korai és késői neandervölgyiek közötti genetikai sokféleség csökkenése "különösen szembetűnő és egyértelmű, ami erős bizonyítékot szolgáltat a szűk keresztmetszetre" – tette hozzá.

Az eredmények összhangban állnak a neandervölgyiekkel kapcsolatos korábbi felfedezésekkel, például a populációváltozásokról szóló bizonyítékokkal, amelyek hátrányosan érintették az európai neandervölgyiek számát. Ugyanakkor továbbra sem világos, hogy ez a minta érvényes-e a délnyugat-ázsiai neandervölgyiekre, például az iraki Kurdisztán területén, Shanidarban élt egyedekre. A kutatók ugyanis nem tudták bevonni az ő koponyáikat az elemzésbe.

Genetikai szűkület a Homo Sapiens történetében

A Homo Sapiens evolúciója során is előfordultak populációs szűkületek. Az egyik legismertebb ilyen esemény a genetikai adatok alapján körülbelül 70 000 évvel ezelőtt történt, amikor az emberi populáció létszáma jelentősen lecsökkent. Ezt az időszakot gyakran "Toba-katasztrófának" nevezik, mivel egyes elméletek szerint a szumátrai Toba vulkán hatalmas kitörése okozta a globális klímaváltozást és az emberi populáció beszűkülését.

Egy másik jelentős populációs szűkület körülbelül 150 000 évvel ezelőtt következhetett be, amelyet genetikai és fosszilis bizonyítékok is alátámasztanak. Ezek az események hozzájárulhattak a genetikai sokféleség csökkenéséhez és az emberi evolúció irányának meghatározásához.

Fontos megjegyezni, hogy bár ezek a populációs szűkületek csökkentették a genetikai változatosságot, az emberi faj alkalmazkodóképessége és túlélési stratégiái lehetővé tették a populációk újbóli növekedését és a Föld különböző részeinek benépesítését.

A livescience.com cikke alapján.