Majdnem 2 millió baltikumi szovjet polgár emlékezett meg egy 650 km hosszú élőlánccal a Hitler-Sztálin-paktum aláírásának 50. évfordulójáról. A szerződés jelentette a kiindulópontot a független balti államok annektálásához. A tüntetők követelték, hogy állítsák helyre jogellenesen megszüntetett önálló államiságukat, a mostani Litván, Lett és Észt Szovjet Köztársaságokban. Időközben a Szovjetunió Legfelső Tanácsának egyik bizottsága is `nemzetközi bűntényként` értékelte a német-szovjet szerződést. A balti köztársaságok kilépését a Szovjetunióból a vezető testületek azonban továbbra is élesen elutasítják. Az élőláncot szervező baltikumi "népfrontokat" a Szovjetunión belüli nemzetiségi önállóságra való törekvés élharcosainak tekintik. A Szovjetunió több mint 100 önálló kultúrával és nyelvvel rendelkező nemzetisége körében gyakran kitör az elégedetlenség, hiszen a nyitás és a reform politikája ellenére a súlyos szociális konfliktusok tovább élnek: - kisebbségek, mint például a keresztény Grúziában élő mohamedán abházok, nagyobb önállóságot követelnek a szovjet köztársaságokon belül; - a Kaukázusban és Közép-Ázsiában a lakosság azon kisebbségek ellen fordult, melyeket a 40-es években erőszakkal telepítettek ide; például Üzbegisztánban a meszheti törökök ellen véres pogromokra került sor; - Azerbajdzsán és Örményország valódi polgárháborút vív Hegyi Karabah vidékéért. A Szovjetunió Kommunista Pártja augusztus 17-én terjesztette elő elképzelését a nemzetiségi problémák megoldásáról. A program egy "szovjet föderáció" létrehozását irányozza elő, amelyben a köztársaságok csupán kisebb mértékben függenének Moszkvától.