A lényegében a Szovjetunió elleni szövetségbe 1937. november 6-án belépett Olaszország is, majd 1939. február 24-én Magyarország - Mandzsukuóval egyidőben - csatlakozott. 1939. március 27-én Spanyolországgal bővült a `paktum-országok` köre. 1941-ben, a paktum újabb öt évre való meghosszabbításakor csatlakozott Bulgária, Finnország, Dánia, Szlovákia, Horvátország és a Japán megszállók által támogatott Nankingban székelő kínai kormány. A paktum az államokat fenyegető, bomlasztó Kommunista Internacionálé tevékenysége ellen irányult, s célul tűzte ki a Komintern elleni védekezést, s szigorú fellépést annak tagjai ellen. A titkos pótegyezmény kötelezte a feleket, hogy jóakaratú semlegességet tanúsítsanak egy nem provokált szovjet agressziót követő háborúban. Az Antikomintern-paktum lett a német-japán szövetség (Berlin-Tokió tengely) alapja, amely Olaszország 1937. évi csatlakozásával (Berlin-Róma-Tokió `háromszög`) a II. világháborút kirobbantó fsiszta nagyhatalmak tömbjévé vált. Az Antikomintern Paktum vezető résztvevői felosztották a világot egymás között: Németország és Olaszország az európai, Japán pedig az ázsiai `új rend` megteremtésében kapott vezető szerepet. Azonban 1943 nyarán, Mussolini bukásával gyakorlatilag megszűnt a Berlin-Róma tengely, két évvel később pedig már a Berlin-Tokió tengelyből is csak féltengely maradt. A paktum Németország világháborús vereségével hatályát vesztette.