A világközvélemény számára meglepetésszerűen a Szovjetunió megnemtámadási szerződést köt a nemzetiszocialista Németországgal. A Hitler-Sztálin-paktumnak is nevezett szövetséget a két állam külügyminisztere, Joachim von Ribbentrop és Vjacseszlav M. Molotov írja alá Moszkvában. A sokkal fontosabb `titkos záradék` csupán a háború befejezése után vált ismertté, és csak 1989-ben beismert ténnyé a szovjet vezetés részéről. A tíz évre kötött német-szovjet megállapodás a következő pontokat tartalmazza: - kölcsönös lemondás az erőszak alkalmazásáról az 1926-os berlini szerződés alapján; - semlegesség a két fél háborús bonyodalmakba keveredése esetén, támadó háború esetére is vonatkozó érvénnyel. A "titkos záradék" kölcsönösen elhatárolja a kelet-európai érdekövezetek: Finnország, Észtország, Lettország és Besszarábia, valamint Lengyelország a Narew, Visztula és San-folyótól keletre, szovjet érdekterületre esik, a demarkációs vonaltól nyugatra eső területek német befolyási övezetté válnak. A Hitler-Sztálin-paktum halálra ítélte Lengyelországot. A szerződés előkészíti Hitler 1939. IX. 1-ei támadását Lengyelország ellen. Sztálin számra a megállapodás a kommunista hatalom régen vágyott kiterjesztését jelenti a Balkánra és a Baltikumra. A nyugati hatalmak diplomáciai versenyfutását Sztálin politikai kegyeiért Hitler az utolsó percben saját javára fordítja. 1939 márciusában - a német csapatok csehszlovákiai bevonulására a Memel-vidék megszállására válaszul a nyugati hatalmak, Franciaország és Nagy-Britannia szintén tárgyaltak Sztálinnal a nemzetiszocialista Németország elleni kölcsönös segítségnyújtási szerződésről. Arthur Neville Chamberlain hasonló garancianyilatkozatra gondolt Lengyelország számára, mint amilyet Nagy-Britannia március 31-én tett. Sztálin azonban kölcsönös segítségnyújtási szerződéshez ragaszkodott a balti államok és Finnország bevonásával, amit azonban az érintett országok a kommunista befolyástól való félelmükben elutasítottak. A saját erejét túlbecsülő és függetlenségét féltő lengyel vezetés nem fogadta el a Szovjetunió garancianyilatkozatát sem, és inkább bízott a nyugati hatalmak katonai és politikai erejében. Kölcsönös bizalmatlanság, elhúzódott tárgyalások 1939 augusztusában meghiúsították egy brit-francia-szovjet katonai egyezmény megkötését, s ezt Hitler Lengyelországgal szemben nyomban ki is használta. Chamberlain határozottan válaszolt. Két nappal a Hitler-Sztálin-paktum aláírása után, augusztus 25-én Nagy-Britannia kölcsönös segítségnyújtási szövetséget köt Lengyelországgal. Hitlert megzavarja Nagy-Britannia határozott magatartása és a Lengyelország augusztus 26-i megtámadására kiadott parancsot 1939. IX. 1-jére módosítja. Hitler 1939. évi agresszív terjeszkedési politikája tárgytalanná tette a müncheni konferencia (1938. IX. 29.) eredményeit. A "maradvány-Csehország elintézésére" vonatkozó 1938. október 21-i titkos parancsát 1939 márciusában a német csapatok csehszlovákiai bevonulása s március 16-án a "Cseh-Morva Birodalmi Protektorátus" létrehozása követte, amit Emil Hácha cseh államelnök kényszerhelyzetében, tehetetlenségében elfogadott. Néhány nap múlva német csapatok vonultak be a Memel-vidékre. Chamberlain bejelentette a brit megbékéltetési politika végét, s bevezette az általános hadkötelezettséget. Lengyelország válik az összecsapás kísérleti terepévé.