Honoré de Balzac, az 51 éves korában elhunyt francia író a szociológiai realisztikus regény megteremtője. Fő műve, az "Emberi színjáték" című regényciklus (1829-1854) a francia társadalom fejlődését ábrázolja 1816-tól 1848-ig, burzsoázia felemelkedését, a kapitalista rendszer kialakulását, annak pénz és nyereség utáni hajszáját. Balzac alakjait pszichológiai szempontból művészien jellemzi, legfőbb jelentőségük mégis abban rejlik, hogy különböző szociális csoportok képviselői és a társadalmi osztályok közötti ellentétek hordozói. Balzac a modern kapitalizmust elemzi, amelyet a társadalom betegségének, de egyben feltartóztathatatlannak is tart; bemutatja, hogyan mérgezi meg a vagyon és a birtoklási törekvés az emberi kapcsolatokat, hogy zülleszti üzletté a szerelmet, és hogyan idegeníti el az egyént saját magától. Balzac szomorúan veszi tudomásul a régi hierarchikus királyság, a nemesség és az egyház hanyatlását, de illúziók nélküli realisztikus látásmódjával ábrázolja a nemesség romlását és csodálja a burzsoázia teljesítményét. Ebből az ellentmondásból vonták le esztéták "a realizmus győzelmé"-nek szabályát, azaz a művész politikai elveinek is ellentmondhat, amikor a valóságot ábrázolj.