Loyola Ignác, egykori spanyol katonatiszt megalapítja Jézus Társasága néven a jezsuita rendet. Loyola, aki 1520-ban Pamplona védelmében a franciák ellen vívott harcban súlyosan megsebesült, gyógyulása idején elhatározta, hogy hátat fordít a világi életnek. A Szentföldön tett zarándokútja után Párizsban teológiai tanulmányokat folytatott. Hat diáktársával itt alapítja meg a Societa Jesút, a jezsuita rendet.
A Jézus Társasága szentföldi térítő missziót hirdet, szegénységi és szüzességi fogadalmat, valamint a pápával szemben feltétlen engedelmességet követel. A III. Pál pápa által 1540. szeptember 27-én engedélyezett jezsuita rend lemond a szerzetesi öltözetről és szigorúan hierarchikus felépítés jellemzi. A rend vezetője az ún. generális, aki élete végéig tölti be tisztét. A Jezsuiták a pápával és a generálissal szemben feltétlen engedelmességre kötelezik magukat.
Bár megalapítása nincs közvetlen kapcsolatban a reformációval, a rend hamarosan az európai ellenreformáció irányítója lesz. Lelki gondozóként, térítőként és tudósként a jezsuiták hamarosan fontos szerepet játszanak a kulturális és politikai életben. A katolikus hitéletben azzal is befolyásra tesznek szert, hogy felsőbb iskolákban és egyetemeken tanítanak, hercegi nevelők kerülnek ki közülük. 1551-ben Loyola megalapítja Rómában a Collegium Romanum nevű főiskolát (ma: Gregoriana pápai egyetem), mely a jezsuiták későbbi iskolaalapításához mintául szolgál.