1949 decemberében államosították a 10 munkásnál többet foglalkoztató ipari üzemeket. Így az állami szektor szinte kizárólagos súlyra tett szert a magyar iparban. Az ekkor még dolgozó mintegy 200 ezer kisiparos nagy része is hamarosan ipara szüneteltetésére, illetve abbahagyására kényszerült. Új iparengedélyeket viszont nem adtak ki, így 1951-re a kisiparosok száma 100 ezerre, 1953 első felére 47 ezer főre csökkent. A közszükségleti cikkek és lakossági alapszolgáltatások terén állandósult a hiány. Ugyanakkor, pl. a karbantartás területén elterjedt a feketemunka (`fusi`).
Az 1953. évi gazdaságpolitikai korrekció után újra lehetővé vált iparengedélyek kiadása, és javultak az iparvégzés feltételei is. A kisiparosok száma 1955-re 100 ezer fölé emelkedett, de Nagy Imre bukása után az adóterhek ismét növekedtek. 1957 januárjában a Kádár-kormány újabb adókönnyítésekkel, iparengedélyekkel igyekezett növelni az ellátás színvonalát, s "kísérletképpen" még állami üzletek bérbeadását is tervezte. 1964 decemberében viszont KB-határozat intézkedett a kisiparosok újabb adóemeléséről. 1960-ban a népszámlálás családtagokkal együtt 260 ezer önálló kisiparost és kiskereskedőt talált, 1970-re számuk 156 ezerre csökkent.