1948 után teljesen átalakult a művészeti élet struktúrája. 1949-ben megszüntették a különböző művészeti csoportulásokat, helyette egységes képzőművészeti szövetség jött létre. Kibontakozott az állami mecenatúra, kialakult a művészeti díjak rendszere. 1950-től évente rendezett országos tárlatok adtak képet az adott művészeti ág fejlődéséről a kritika és a nagyközönség számára. Az egyéni kiállítások ezzel teljesen megszűntek. A követendő művészeti irányzat a szocialista realizmus lett. A művészeknek közérthető stílusban, a `nép` számara kellett alkotniuk, elkerülve az `öncélúságot, formalizmust, polgári dekadenciá`-t. Ebbe a rendszerbe illeszkedett az 1950 nyarán Révai József népművelési miniszter által megnyitott Első Magyar Képzőművészeti Kiállítás. (1950. augusztus 19.) Ekkor, az alkotmány napján osztották ki az első Munkácsy Mihály-díjakat is. (A díj I. fokozatát kapta: pl. Pór Bertalan `A Termelőszövetkezetek I. Kongresszusa küldötteinek fogadása a Parlamentben` című képe; II. fokozatot kapott: pl. Bán Béla `Kónyi elvtárs, a Ganz Villamossági Gyár sztahanovistája` című festménye.) Természetesen a propaganda számára hasznosítható művek mellett a műtermek mélyén remekművek sora született. Igaz, nem ezek kapták a díjakat, a hivatalos elismerést.