A hónap első heteiben a szakszervezeti Tanács Végrehajtó Bizottsága töltötte be ideiglenesen a szociáldemokrata pártvezetés feladatkörét. Az 1919. augusztus 24-re összehívott rendkívüli kongresszus deklarálta az 1903-as program érvényben tartását. Az MSZDP egy legális és egy féllegális alapszervezeti hálózatot, valamint központi szerveket működtetett. A törvényes keretek között működtek a területi szervezetek. A Szakszervezeti Tanács kötelékébe tartozó szakszervezetekben féllegális (tehát jogilag nem elismert, de a hatóságok által tudomásul vett) ún. szabadszervezetek tevékenykedtek, mint az MSZDP alapszervezetei. Minthogy a szabadszervezetekbe való belépés valamennyi szakszervezeti tagra kötelező volt, minden szervezett munkás és alkalmazott egyúttal a Szociáldemokrata Párt tagja is volt. Az szakszervezetek és a párt együttes taglétszáma: 1922-ben 202 ezer, 1930-ban 88 ezer, 1936-ban 120 ezer, 1942-ben 72 ezer, 1944 elején megközelítőleg 100 ezer fő volt. Ebből 10-15% tartozott a területi pártszervezetekhez. Az apparátusban mintegy 15-20 függetlenített politikai munkatárs és kb. ugyanennyi ügyviteli alkalmazott dolgozott. A Szociáldemokrata Párthoz tartozott még a Népszava c. napilap, (kb. 30 ezer példány) a szocializmus című elméleti folyóirat (1000-1500 példány), a Népszava Könyvkereskedés és Kiadó, a Világosság Nyomda, az Általános Fogyasztási Szövetkezetek és Leányvállalat. A politikai életben a pártot és a szakszervezeteket együttesen képviselte az MSZDP parlamenti frakciója. A párt 1922-ben 24, 1926-ban és 1931-ben 14, 1935-ben 11, 1939-ben 5 mandátumot kapott. Az MSZDP jelentékeny eredményeket ért el budapesti törvényhatósági és a vidéki önkormányzati választásokon. A szociáldemokrata politikai és gazdasági mozgalom legjelentékenyebb vezető személyisége Peyer Károly, a pártvezetőség tagja, a szaktanács főtitkára és a fővárosi törvényhatósági frakció elnöke volt. Fontos irányító szerepet töltöttek még be - többek között - Mónus Illés, Kabók Lajos, Farkas István, Kéthly Anna és Szakasits Árpád. 1944. március 19-ét követően a Szociáldemokrata Pártot (1939 januárjától ez a párt neve) betiltották, vezetői, tisztségviselői közül igen sok személyt internáltak, deportáltak. A nyilasuralom idején Mónus Illés, Kabók Lajos és még számosan mártírhalált haltak.