A Tanácsköztársaság bukása után első ízben érvényesült a magyar történelemben a kollektív felelősség elve magyar állampolgárok ellen. Az `ítélet` így hangzott: a kiegyezést követő fél évszázadban, az országban `zsidó-uralom` alakult ki, aminek azután a forradalmak és a történelmi Magyarország feldarabolása szerves következménye. Az új hatalom arra a tényre hivatkozott: a polgári radikális, szociáldemokrata vezetők jelentős része és a népbiztosok kb. 60%-a zsidó származású volt. Ez a jelenség azzal magyarázható, hogy a szabadpályás értelmiségben, valamint a munkásmozgalomban jelentős szerepet játszó szakmákban a zsidó vallásúak aránya elérte a 30-40%-ot. A Pesti Izraelita Hitközség 1919. augusztus 28-án kiadott deklarációjában megállapította, hogy "minden egyes zsidó származású kommunistával szemben legalább 100 zsidó vallású magyar állampolgár áll". A zsidóság képviseletei elkötelezték magukat Horthy kormányzóságának támogatása mellett.