Az uralkodó liberális eszmeáramlattal szemben az 1880-as évektől szerveződni kezdett egy modern konzervatív irányzat, az agráriusoké. Ahogy az amerikai és orosz búza versenye lenyomta a nyugati piacokon az árakat, úgy éleződött ki idehaza is a mezőgazdasági nagytermelők és a forgalmi szféra közötti feszültség, a kereskedelemben, a pénz világában lecsapódó nagyobb haszon miatt. Az agráriusok a kormányzattól azt követelték, hogy a mezőgazdaságot kiemelten támogassa. A mozgalom vezéralakja Károlyi Sándor gróf volt, a paraszti rétegeket segítő szövetkezeti mozgalmak elindítója. 1896-ban kifejezetten kormányellenes éllel alakult a Magyar Gazdaszövetség, mely egyesítette a politikai és gazdasági érdekvédelmet, abból kiindulva, hogy "a gazdatársadalom a nemzet maga". Folyamatosan sürgették az Osztrák-Magyar Monarchia belső piacát garantáló magas védvám bevezetését, az agrárhitelezés állami támogatását, telepítéspolitika kialakítását, szociálpolitikát. A népi érdekek ilyen felkarolását a kortársak a "szociális olajcsepp" taktikájának nevezték. A kormánypolitikára nagyobb befolyást a századfordulón szereztek, ezért is fogalmazta meg 1901. augusztus 3-án kelt, úgynevezett gönci levelében Károlyi Sándor újból az agráriusok programját.