A brit kormány olyan törvényt bocsát ki, amely a brit birodalom egész területén betiltja a rabszolgaságot. A rabszolgák fő kiviteli területét képező afrikai rabszolgapiacok a XVI. században túlnyomórészt a spanyol és portugál területeken voltak. A két birodalom egyesítését követően II. Fülöp monopolizálta a rabszolgaexportot. A XVII. és XVIII. század során a kereskedelem fokozatosan a britek kezébe került. 1713 és 1750 között a britek monopóliummal rendelkeztek a Spanyol-Amerikába irányuló fekete rabszolgák kivitele felett. A rabszolgákat elsősorban a cukorrépa-, gyapot és dohányültetvényeken dolgoztatták, de házi személyzetként és kézműves üzemekben is alkalmazták őket. Humanitárius és keresztényi megfontolásokból a rabszolgaságot sokán már régen elutasították. De csak a felvilágosodás óta bontakozott ki a rabszolgaság ellen irányuló mozgalom, amelynek első sikerét 1792-ben a rabszolgaság dániai betiltása jelentette. 1807-ben következett Nagy-Britannia, amelynek sikerült az 1815. évi bécsi kongresszuson hozott európai döntés értelmében a transzatlanti rabszolga-kereskedelem egészének beszüntetését kérnie.