Az addigi társcsászár, I. Justinianus követi a konstantinápolyi trónon nagybátyját, I. Justinust. Társrégensévé feleségét, Theodorát, az egykori színésznőt nevezi ki. Justinianus célja, hogy katonai expanziós politikájával, átfogó közigazgatási és jogi reformmal helyreállítsa a római világbirodalmat. Uralkodása alatt számos sikeres hadjáratot vezet a vandálok ellen Észak-Afrikában, akik 534-ben Belizár hadvezérnek megadják magukat, továbbá a nyugati és keleti gótok, a szlávok és a perzsák ellen. Az ország megnövekedése azonban - az építkezésekhez hasonlóan - megterheli az államkasszát, és megemelt adóhoz vezet, aminek szociális és politikai nyugtalanság a következménye. Justinianusnak a közigazgatás ésszerűsítő megreformálására és a hivatalnokok körében burjánzó korrupció megszüntetésére irányuló kísérletei ellenére, az általa tervezett közigazgatási reform - amivel elsősorban az adóbevételek növekednek - a kezdeti szakaszban elakad. A nemesek és hivatalnokok pompás élete és a szolgák, katonák és parasztok nyomora közötti ellentmondás megmarad. Átütő sikert csak jogpolitikájában ér el a császár: a polgári és büntetőjogi törvények gyűjteménye, a "Corpus Iuris Civilis" összefoglalja a fennálló törvényi normákat és a császár rendeleteit, ezzel a császári uralom alapja lesz.