Andrássy titokban 1876-ban, majd 1877 elején Budapesten megállapodott az oroszokkal: egy orosz-török háború esetén nem születhet nagy délszláv állam, s a balkáni egyensúly érdekében a Monarchia elfoglalhatja Boszniát. A berlini kongresszuson immár 7 hatalom egyetértése hitelesítette a bevonulási szándékot. A Monarchia 1878. július 29-én hozzálátott az addig török uralom alatt álló Bosznia és Hercegovina megszállásához. A helyi lakosság egy része meg a hegyi rablók ellenálltak, így aztán majdnem 3 hónapba telt, amíg az 51 ezer km2 nagyságú, 1,5 milliós népességű országot sikerült elfoglalni. Szarajevó minaretjeinek csúcsára kitűzték a császár-király hadilobogóját, de a tartomány formailag továbbra is a szultán uralma alatt maradt, a Monarchia "csupán igazgatta". A természeti kincsekben gazdag, de hallatlanul elmaradott tartomány már attól is konfliktusforrás volt, hogy szerbek, horvátok, részben törökök lakták, mohamedánok, ortodoxok és katolikusok feszültek egymásnak. Hová is tartozzék, kié is legyen Bosznia? Ha Horvátországé lesz, akkor a nagy szláv súly miatt vége a dualizmusnak. Szerbia sem kaphatja, mert az az orosz befolyás növekedését is jelentené, a Monarchia pedig nem akart orosz harapófogóba kerülni. A Monarchia népei ellenezték a foglalást, egyedül a horvátoknak volt benne némi örömük. Az új tartományt a közös pénzügyminisztérium igazgatta. A okkupáció csak papíron maradt ideiglenes, a terület szerves része lett a Monarchiának. Beteljesült Andrássy mondása: "Akkor megyünk ki Boszniából, amikor mi akarjuk, tehát soha." A növekedéstől elzárt Szerbia ez időtől már csak Oroszországtól remélhetett támogatást, s a Monarchiával kellett szembefordulnia. Kérdés maradt, meddig halogatható az összeütközés.