Az ozorai diadal
2003. október 8. 02:19
1848. október 7-én a magyar sereg Ozoránál bekerítette és fegyverletételre kényszerítette Jellasics horvát bán 9000 fős tartalék hadtestét
<
Karl Roth és Philipovich osztrák tábornokok csapatai Kálóz felől október 4-én értek Fehérvár alá, és csak ekkor értesültek arról, hogy az már magyar kézen van. Ebben a helyzetben letettek a Jellasics csapataival való egyesülésről és elrendelték a visszavonulást a korábbi útvonalon. Az elővédből így utóvéddé minősült zászlóaljon Tác és Soponya között még aznap rajtaütött Görgey, majd Seregélyes felől Perczel dandárja is megjelent, mire megadták magukat. A császári tartalék hadosztály zöme Perczel és Görgey csapataitól üldözve október 6-án Ozora közelébe érkezett, de nem tudtak továbbjutni, mert a Sión átvezető hidat felégetve találták. Ráadásul a túlparton egy mintegy 15 ezer főből álló felkelő csapat vágta el az utat, melyet Csapó Vilmos őrnagy, a tolnai nemzetőrség parancsnoka vezetett.
Október 7-én az osztrák csapatok számára végképp reménytelenné vált a küzdelem, mert beérte őket az a Perczel Mór vezette magyar hadtest is, amelynek magvát a Hunyadi és a Zrínyi szabadcsapat, valamint a Tiszán inneni megyék (Tolna, Baranya, Fejér megye) Görgey Artúr őrnagy parancsnoksága alatt álló önkéntes nemzetőrsége és a Duna-Tisza közi népfelkelők egy csoportja alkotta. Miután Roth hadosztálya körül így végképp bezárult a kör, úgy határozott, hogy feltétel nélkül leteszi a fegyvert.
Az ozorai példa című színművében Illyés Gyula a szabadságharc kezdeti időszakának ezt a kiemelkedő győzelmét dolgozta fel.
MTI
Támogasd a 
szerkesztőségét!
