1440 nyarán Erzsébet özvegy királyné kinevezte a cseh származású Brandisi Jan Giskrát Sáros megye főispánjává, a bányavárosok, a szepesi és sárosi városok, valamint Kassa főkapitányává, és megbízta fia, V. László trónigényének fegyveres védelmével. Ősz elejére Giskra és a huszita hadvezetés hagyományait folytató zsoldos serege uralma alá vonta szinte az egész Felvidéket. A városok ellenállás nélkül nyitották meg hadai előtt a kapukat. A László-párt 1441-42 folyamán vereséget szenvedett, Giskra pozícióit azonban sem ekkor, sem később nem sikerült megingatni. Nem boldogult vele a kormányzóként az ország egységének helyreállítására törekvő Hunyadi János sem: Giskra tartományának felszámolására indított mind a négy hadjárata eredménytelen maradt. A Giskra kezén lévő terület ország volt az országban. Az ő zsebébe kerültek a körmöci kamarának, a harmincadoknak és az ország legértékesebb nemesfémbányáinak kincstárt illető jövedelmei, a városok és megyék adója. Emellett a felvidéki városok fizették a katonák zsoldját, szolgáltatták a hadak ellátásához szükséges élelmiszereket, használati cikkeket. Számos sikertelen hadjárat és hosszabb-rövidebb időre szóló fegyverszünet után 1452. augusztus 24-én Körmöcbánya mellett Hunyadi János a status quo alapján békét kötött Giskrával. A cseh zsoldosvezér megtarthatta a kezén lévő várakat és jövedelmeket, az újonnan épített erődítmények lerombolásáért 10 ezer, a kezén lévő foglyok szabadon bocsátásáért pedig 12 ezer aranyforint váltságdíjat kapott.