A lengyel király lánya 1320-ban lett I. Károly felesége. Hét gyermeknek adott életet, öt fiúnak és két leánynak. Férjét közel négy évtizeddel élte túl. Végrendeletéből, hosszú élete során tett számtalan egyházi adományából, egy mélyen vallásos, kegyes adakozó képe bontakozik ki. A Képes Krónika egyik miniatúráján köpenyes Madonnaként áll Erzsébet királyné gyermekei körében. Az ő életüket óvta 1330-ban, amikor négy ujját vágta le a királyi családra rontó Záh Felicián. Személyiségének jellemző vonása azonban az is, hogy uralomvágyó, erőszakos anyakirályné volt, akitől fia, Lajos, a király és az ország nagyjai egyaránt tartottak. A kormányzatban szinte egyenrangú szerepe volt Lajossal. 1370-ben hazament, hogy fia helyett Lengyelországot kormányozza. Lengyel volta ellenére magyar lovagokkal vette magát körül, ami nagy elégedetlenséget szült a hazaiak körében. Közel nyolcvan esztendősen, 1380. december 29-én hunyt el.