Jelentős számbeli fölénnyel rendelkező spanyol Armada súlyos vereségét 1588 nyarán az Anglia ellen támadásnál több tényező idézte elő: a kis angol hajók jobban tudtak manőverezni a La Manche-csatornában, mint a spanyol hajók, jobban voltak felfegyverezve, és azt az előnyt is élvezték, hogy a hazai kikötők közelében tevékenykedhettek. Az angolok katonai fölénye mellett a spanyolok ki voltak téve az időjárás viszontagságainak is, és a hazafele tartó spanyol hajókban a heves viharok közel ugyanakkora kárt okoztak, mint az angolok ágyúi. 1588 júliusában Calais eléréséig a spanyol taktika sikeresnek bizonyul: habár az angolok az Armadát két csatában, július 22-én és 24-én megtizedelik, mégsem győzik le. Calais előtt azonban az angolok gyújtóhajóik segítségével számos spanyol hajót elsüllyesztenek. Az angol ágyúk kereszttüzében a végleges megsemmisülést a spanyolok csak a hirtelen kerekedett délnyugati szél segítségével kerülik el, ez teszi ugyanis lehetővé számukra a menekülést északra, az Északi-tenger felé. A Lord Charles Howard of Effingham és a három tengeri hős, Sir Francis Drake, Sir Martin Frobisher és Sir Walter Raleigh parancsnoksága alatt harcoló angolok megvárták, míg az Armada befut a La Manche-csatornába, majd hátba támadták.