Alighogy elkezdődik a Bruszilov-offenzíva a németek keleti frontján, a szövetséges brit-francia erők támadni kezdik a német állásokat a Somme-nál. A somme-i csatát, az első világháború egyik legnagyobb anyagcsatáját a hadianyag- és létszámbeli fölény ellenére négy hónap után félbe kell szakítani, mivel az antantcsapatok semmiféle stratégiailag jelentős áttörést nem tudnak ekkor elérni. A német arcvonalat 40 km szélességben, kereken 12 km mélyen szorítják vissza. A német oldal közel 500 000 főnyi veszteségével az antanthatalmak kerekeken 700 000 fős vesztesége áll szemben (500 000 brit és 200 000 francia).
A somme-i csata jelentős mértékben gyengíti a német haderő erkölcsi és fizikai erejét a nyugati fronton. Az első alkalommal bevetett brit tankok (páncélozott, lánctalpas harckocsik) újszerűségük miatt rettegést és rémületet keltettek a német katonák között. A somme-i csatában az emberekről a hadianyagok bevetésére helyeződik át a hangsúly. A verduni nagy emberveszteségek (1916. II. 21.) megkövetelik a hadianyagok fokozott bevetését.
Az offenzíva a Somme-nál a briteknek a német állásokra zúdított, napokig tartó tüzérségi tüzével kezdődik. Az előrenyomuló francia gyalogság már csak elpusztult vidékre, felperzselt földre és üres falvakra marad.