Anton Pavlovics Csehov, a 44 éves korában elhunyt orosz író drámáiban az elidegenedés és magány élménye tükröződik, ahogyan azt a századforduló polgári értelmisége tapasztalja. Impresszionista, hangulati drámáinak (például a `Sirály`1896, `Három nővér` 1901, `Cseresznyéskert` 1904) alakjai képtelenek egymással kapcsolatot teremteni, tanácstalanok és reménytelennek érzik helyzetüket, akaraterejük megbénult, számukra mindenfajta cselekvés értelmetlennek tűnik, és passzívan elfogadják sorsukat. Csehov drámáiban alig történik valami, hisz alakjai nem követnek célokat, nem védekeznek; így ezek a darabok inkább lelkiállapotok hatásos elemzéseinek tekinthetők. Csehov a nyelvi egyszerűség mestere.