1817. július 14-én, 51 éves korában meghal korának egyik leghíresebb írónője, Germaine von Staël-Holstein bárónő. Madame de Staël - XVI. Lajos pénzügyminiszterének, Jacques Neckernek a lánya - már fiatal korában történelem-, irodalom- és filozófiaoktatásban részesül. Hamarosan lehetővé válik számára, hogy anyja szalonjában művészek, politikusok és tudósok rendszeres találkozóin vegyen részt, melyeken szellemes megjegyzései általános elismerést keltenek. 1786. június 14-én Germaine Necker házasságot köt a svéd követtel, Magnus Staël von Holstein báróval. Átköltözik a svéd követségre, a párizsi Rue du Bacra és szalont nyit. Korai periódusában támogatja a francia forradalom eszméit, de az alkotmányos monarchián belül a kétkamarás rendszer mellett érvel, s a forradalmi fejlődés későbbi fázisában teljes befolyásával a jakobinusok mérséklésére törekszik. 1792-ben menekülni kényszerül Párizsból, de Maximilien Robespierre bukása után visszatér Franciaországba, ahol hamarosan ismét népszerű szalont nyit. 1796. decemberében Madame de Staël először találkozik Napóleonnal. Személyéért lelkesedik, nem a konzuli kormányzásért, így az utóbbit csak fokozatosan kezdte bírálni. Napóleon elutasító magatartása és hatalmi törekvései hamarosan ellenállást váltanak ki belőle, s politikájának elszánt ellenfelévé válik. 1803-1815 között száműzetésben, folyamatosan külföldön él, leginkább a Genfi-tó melletti Coppet-ban, amely ezáltal európai szellemi óriások találkozóhelyévé válik. Madame de Staël korának egyik legnagyobb írónőjeként aratott megérdemelt elismerést. Már nagy munkája "Az irodalomról" megjelenése előtt (1800) összesen 15 kötetet publikált. 1803-ban kiadják "Delphine" című regényét, 1807-ben pedig a "Corinne"-t, s mindkettő bejárja egész Európát. Egy németországi utazása során a berlini udvarban megismerte August Wilhelm Schlegelt, aki a későbbiekben éveken át kísérőjéül szegődött. Többek között az ő ösztönzésére írta meg hatkötetes művét "Németországról" címmel, melynek első kiadását 1810-ben, Napóleon utasítására megsemmisítették. Madame de Staël megmentett azonban egy példányt, s így a napóleoni kor német kultúrájának valamennyi aspektusáról áttekintést nyújtó munkát a véres 1813-as évben újra megjelentette. 1815 után a sok munka s az aktív politizálás következtében testileg kimerült és legyengült Madame de Staël visszavonul a nyilvánosságtól. Bár fenntartja még szalonját, egészsége gyorsan romlik. 1817. február 21-én egy fogadás során agyvérzést kap és lezuhan a lépcsőről. Több hónapos gyötrelmes szenvedés után hal meg Párizsban.