A gyöngyülő Deák-párt uralmát fenntartani csak úgy lehetett, hogy az addig mérsékelt ellenzéki balközép pártot, Tisza Kálmán főként középbirtokosokra támaszkodó seregét bevonták a kormányzásba. Andrássy meggyőzte a vonakodó uralkodót, hogy `a betyárból lesz a legjobb pandúr` elve alapján, Tiszáékban a dualizmus hűséges támaszra talál. Március 1-jén a két tábor Szabadelvű Párt néven egyesült. A régi párthoz képest erősebb és főként egységesebb szervezet jött így létre. A nyári választásokon a kiegyezés magyar érdekű javításának ígéretével a Szabadelvű Párt nagy többséget (333 mandátumot) szerzett, még a színmagyar Alföldön is. A konzervatív `jobbpárt` 18, a nemzetiségiek 24 mandátumot szerzetek, míg a függetlenségiek és 48-asok csupán 33 helyhez jutottak. Három évtizedre a kormánypárt nyomasztó túlsúlyának és egyeduralmának korszaka köszöntött be.