A vasút a gazdaság legdinamikusabban fejlődő ágazata. 1867 előtt Magyarországon három nagy magántársaság (Déli Vasút, Osztrák Államvasút, Tiszavidéki Vasút) szerzett döntő gazdasági pozíciókat. A Bécs-központú magyar vasúthálózat 1867. után fokozatosan Pest-centrikussá vált. A csődbe ment Magyar Északi Vasút államosításával 1868-ban megalakult a Magyar Királyi Államvasutak (MÁV). A magán-vasúttársaságok államilag garantált kamatok mellett építették a vonalakat. Az 5-6%-os kamatgarancia persze gyakran a panamák melegágya lett. Az építtető felvette a nagy összegű hiteleket a kormány kamatgaranciája mellett, azután megszökött, vagy csődöt jelentett. A veszteségek a költségvetésre hárultak. A legnagyobb visszaéléseket a Magyar Keleti Vasútnál követték el. Az 1867-ben elkezdődött nagy vasútépítési láznak az 1873. évi gazdasági válság vetett véget. Az építkezések üteme csak 1882-től erősödött fel ismét. A vasutakat 1891-ig fokozatosan államosították, egységes állami vasúthálózat alakult ki. Ezt a MÁV kezelésében működtetett helyi érdekű vonalak, magánvasutak egészítették ki. A fővárost Lemberggel összekötő, 435 km-es fővonalat 4 vasúttársaság 7 részletben (1859-1887) építette meg. A Budapest-Berlin közötti legrövidebb összeköttetést a Kassa-Oderbergi Vasúthoz csatlakozó Budapest-Salgótarján-Ruttka fővonal biztosította. A fontos Budapest-Predeal közötti 762 km-es fővonalat 3 vasúttársaság 12 részletben (1857-1879) építette ki. A főváros, az Alföld és tenger közötti közvetlen személy- és áruforgalmat 1873-tól a Budapest-Fiume vasútvonal biztosította. Magyarország és Szerbia összeköttetését 1883-tól a Budapest-Zimony közötti vasút teremtette meg.