A XV. nyári olimpia hozta a játékok történetének eddigi legsikeresebb magyar szereplését. Magyarország harmadik lett a nemzetek pontversenyében. (A valaha egy olimpián nyert legtöbb - 16 - aranyéremmel.) A két világrendszer rivalizálása természetesen a sport területére is kiterjedt: Helsinki az `imperialisták felett aratott` győzelmet jelentette. Az 1950-es évek szovjet rendszerű országainak sportolói valóban egyre-másra értek el kiváló eredményeket. Felismervén a sport mozgósító erejét, propagandalehetőségeit, az állami költségvetés jelentős összegekkel támogatta a sportot. 1951-ben létrejött az Országos Testnevelési és Sport Bizottság, afféle sportminisztériumként. Alapszinten a szovjet mintájú, központosított, a katonai készenléthez kapcsolódó és ezért többé-kevésbé kötelező tömegsport a `Munkára, Harcra Kész!` mozgalom keretében valósult meg. A versenysport az átszervezett, minisztériumokhoz, erőszakszervezetekhez, iparágazatokhoz, egyes nagyüzemekhez `csatolt` sportegyesületekben folyt. Részben a sport - résztvevőként, de nézőként is - elégítette ki az ifjúság szórakozási igényeit, a sportközvetítések a Rádió legnépszerűbb adásai közé tartoztak. Élsportolóvá válni komoly, lényegében politikamentes karrier- és anyagi lehetőséget jelentett: átlagot messze meghaladó fizetést, ellátást, a külföldre utazás lehetőségét (Nyugatra is!), az ezzel járó `csencselés`, üzletelés lehetőségét is stb.