Frida Kahlo, a fájdalom festője

2004. július 13. 12:38

Frida 1925-ben, 18 éves korában súlyos autóbalesetet szenvedett, amibe kis híján belehalt. Bár életét sikerült megmenteni, 25 fájdalmas műtétet hajtottak végre rajta, és egész életére nyomorékká vált - élete végén tolószékbe is kényszerült.

Orvosnak készült, de ezt a hivatást a balesetet után a művészi karrierre cserélte. Balestete után festeni kezdett. Művei - testi helyzetéből adódóan - erőteljesen ábrázolják a fájdalmat és a nők kiszolgáltatott helyzetét.

Képein fellelhetők a mexikói népművészet hatásai, ám mivel szinte teljesen járóképtelen volt, 143 festményéből 55 önarckép.

Frida a mexikói forradalom nagy festőjének, Diego Riverának a felesége volt, aki kicsapongó életvitele mellett odaadón ápolta nejét. A festnőnő számos különc szokásával és leszbikusságával is felhívta magára a figyelmet. Kommunista volt, állítólag Trockij is a szeretői közé tartozott, akit Sztálin 1940-ben Mexikóvárosban öletett meg.

Frida 1953. július 13-án halt meg, valószínűleg öngyilkosságot követett el. Hamvait egy prekolumbiánus urnában helyezték el, ami - számos festménye társaságában - ma is látható mauzóleummá alakított coyoacáni házában.

Műveit halála után sokkal többre értékelik, mint életében valaha is. Frida a 20. század végi feminista mozgalmak egyik legnagyobb hőse lett, az 1980-as és 90-es években valóságos Frida-kultusz bontakozott ki Mexikóban és külföldön is.

Életéről több film is készült. 1982-ben Németországban egy archív felvételeket is tartalmazó életrajzi dokumentumfilm jelent meg róla. Két évvel később Paul Le Duc Frida, naturaleza vida címmel forgatott filmet a festőtő életéről, melyben Ofelia Medina játszotta a címszerepet. 2002-ben Salma Hayek főszereplésével mutatták be a Frida című filmet.