A meztelen Maya című festménye miatt fogta perbe Goyát az inkvizíció

2021. március 30. 16:51 Múlt-kor

Joseph Goya aranyozómester fia, Francisco José de Goya y Lucientes a spanyolországi Zaragoza tartományban fekvő Fuendetodosban született. Pár év múlva a család Zaragoza városába költözött. Goya itt töltötte gyermek- és tanulóéveit. Művészeti tanulmányait is ebben a városban, José Luzán rajzakadémiáján kezdte, majd az aragóniai származású Francisco Bayeu y Subías szárnyai alatt pallérozódott. Művészi karrierje azonban nem szülőföldjén, hanem Itáliában kezdődött. Miután kétszer is sikertelenül felvételizett a Spanyol Királyi Akadémiára, Rómába utazott, ahol egy festőversenyen második helyezést ért el.

Hazatérvén Goya az 1770-es évek elején kapta meg első komoly megbízását, a zaragozai Pilar-templom freskóinak festését, amin kisebb-nagyobb megszakításokkal tíz esztendeig dolgozott. Ezzel párhuzamosan felkérték a madridi Nagy Szent Ferenc-bazilika oltárképének megalkotására, és 1774-ben a madridi királyi udvartól is megbízást kapott gobelinek papírrajzainak elkészítésére. A 18. századi Madrid gáláns világát megjelenítő gobelinek révén Goya széleskörű ismertségre tett szert. Miután megalkotta a „Krisztus a kereszten” című festményét, a San Fernando Királyi Képzőművészeti Akadémia tagjává választották.

Goya 1789-ben már hivatalosan is a király festőjeként tevékenykedett, így az udvar és a madridi nemesség részére számtalan portrét készített, amelyekkel az arisztokrácia köreiben nagy népszerűségre tett szert. Egész alakos, semleges háttérrel rendelkező portréi a korábbi nagy mesterek, Diego Velázquez és Tiziano munkáira épültek. Csoportportréi közül kiemelkedik a „IV. Károly spanyol király és családja” című festménye.

Goya nagy visszhangot kiváltott alkotása „A meztelen Maya” volt. A ruhátlan hölgy alakjához, akit Goya ugyanabban a pozícióban ruhában is megfestett, számtalan elmélet kapcsolódik. Sokan a megözvegyült Alba hercegnőjét, pontosabban annak fedetlen testét, vélik felfedezni a festményen. A hercegnő 1797 és 1798 között alkalmazta a festőt. Goya ezen idő alatt számtalan bensőséges festményt készített róla és az ő családjáról, illetve ismeretes egy album is, amelyben számos illusztrációban, igen kihívóan ábrázolta a hercegnőt. Bár megrendelője bájos és kacér asszony hírében állt, konkrét dokumentumok nem kerültek elő, amelyek bizonyítanák azt, hogy a festő és közte bármiféle intim viszony lett volna.

 
Más magyarázat szerint a kép megrendelője a spanyol királyi udvarban nagy befolyással rendelkező államférfi, a spanyol kormány feje és külügyminisztere, Manuel de Godoy volt, aki megbízta Goyát, hogy aktuális szeretőjéről két képet készítsen. Az egyiken ruhában kellett a festőnek ábrázolnia az imádott hölgyet, a másikon ruha nélkül. Godoy pedig aktuális hangulatának megfelelően csodálhatta vagy az egyiket vagy a másikat. A két kép feltehetőleg párban készült, és úgy lehetett megtervezve, hogy a felöltözött hölgyet bemutató vászon, „A felöltözött Maya” valószínűleg eltakarta a pőre változatot.

Bár A meztelen Maya és felöltöztetett párja körül sok a bizonytalanság, annyi bizonyos, hogy a katolikus hit és az erkölcsök védelmét zászlajára tűző inkvizíció 1814-ben lefoglalta a festményeket, a „disznó képeket” készítő Goyát pedig perbe fogta, aki végül komoly következmények nélkül megúszta a kalandot. Goya akár előre is láthatta sorsát, hiszen néhány évvel a per előtt megfestette „Az inkvizíció törvényszéke” című művét.

1808-ban Napóleon megtámadta a Spanyol Királyságot, és megkezdődött a spanyol szemszögből függetlenségi háborúnak nevezett, 1814-ig tartó konfliktus, amely borzalommal és keserűséggel töltötte el a művészt. Goya komor látásmódját fokozta felesége halála, valamint saját testi fogyatékossága is: a festő 1792-ben – feltehetően a festékekben lévő ólomtól – ágynak dőlt, és két évbe tellett, mire felépült. A titokzatos betegség következtében azonban elvesztette hallását.

A háború kegyetlenségét talán a francia inváziós csapatok ellen Madrid városát védő hazafiak kivégzését megörökítő, az „1808. május 3-a: Madrid védőinek kivégzése” című festménye fejezi ki a legplasztikusabb módon. Goya 1820 körül fejezte be „A háború borzalmai” címet viselő, 82 lapból álló rézkarcsorozatát, amelyen a harcokat s a reakció rémuralmát mutatta be, a festő sajátos démonvilága segítségével.

Ez a fajta sötét látásmód és hangulat, illetve a démonok felvonultatása tovább folytatódott Goya fekete festményeiben, amelyeket 1814 és 1824 között madridi otthona falaira festett. Ezen időszak ikonikus darabjai közé tartozik a „Saturnus felfalja gyermekét” vagy a „Boszorkányszombat” című képek.

Goya egyre kevésbé találta a helyét hazájában, így 1824-ben elhagyta madridi, a „süket házának” hívott otthonát, és a franciaországi Bordeauxba költözött, ahol 1828-ban hunyt el. A festőt hosszú ideig csak hazájában, Spanyolországban ismerték, és csak a 19. század végén lett nemzetközileg elismert művész.