Békediktátum a tükörteremből

2004. június 28. 13:00

Szigorú feltételek

Az egyfelől az antant-hatalmak és szövetségeseik, másfelől Németország között létrejött békeszerződést a párizsi békekonferencián a németek kizárásával szerkesztették meg. Aláírói között szerepelt az Egyesült Államok, Nagy-Britannia (a `Brit Birodalom`), Franciaország, Olaszország, Japán, Bolíviától Peruig számos amerikai, Belgiumtól a szerb-horvát-szlovén államig számos kisebb európai ország, de Sziám és Libéria is. A szerződés 1920. január 10-én lépett hatályba. Az Egyesült Államok nem ratifikálta az okmányt, viszont 1921. augusztus 25-én külön békeszerződést kötött Németországgal.

Az első világháborúban összesen mintegy tízmillió ember halt meg. Ebben a háborúban használták először fegyverként a gázt (1915), a harckocsit (1916) és a repülőgépeket. Oroszország 12 millió, Németország 11 millió, a brit birodalom, Franciaország, az Osztrák-Magyar Monarchia egyenként 8-9 millió embert mozgósított a háborúban, az Egyesült Államok 3,2 milliót.

Az antant-hatalmak a versailles-i békeszerződést ultimátumként nyújtották át a németeknek: feltételeit csak elfogadni vagy elutasítani lehetett. Az elutasítás a harcok felújítását jelentette volna, amibe Németország a belpolitikai fejlemények, a baloldal előretörése miatt sem mehetett volna bele.

Németországnak Franciaország, Belgium, Csehszlovákia, Lengyelország és Litvánia javára jelentős területekről kellett lemondani, és valamennyi gyarmatát elvesztette. Meg kellett szüntetnie az általános hadkötelezettséget, 100 000 fős hadserege maradhatott, a vezérkarát feloszlatták, haditengerészetét minimálisra csökkentették, tengeralattjárókat, harci repülőgépeket nem tarthatott. A Rajna bal partját 15 évre az antant megszállása alá helyezték, a Rajna jobb partján 50 kilométeres demilitarizált övezetet létesítettek. Németországra hárítva a teljes felelősséget az első világháborúért, magas jóvátétel megfizetésére kötelezték.

1. Szigorú feltételek
2. Nemzetek Szövetsége