Budapest, a sportfőváros: az úszósapkától a vívótőrig
2020. július 20. 14:54 Nagy Imre
A sportkrónikák feljegyzései szerint minden egy csatával kezdődött, pedig a lelkes fiatalemberek csupán futballozni indultak 1896. november 1-jén a városszéli Pékerdő egyik meglehetősen kopár mezőjére. Nem messze attól a helytől, ahol ma az MTK otthona, az Új Hidegkuti Nándor Stadion áll. A meccsből azonban valódi harc lett, bokatörésekkel, ficamokkal, kék-zöld foltokkal, sokkal inkább a szabályok félreértelmezése, mintsem a brutalitás okán. Az eseményt se mérkőzésként, hanem a pékerdei csataként emlegették a kortársak. A lényeg azonban az volt, hogy Budapesten is elkezdődött a szervezett labdarúgás, a már meghonosodott sportokkal egymásra hatva néhány év alatt felpezsdült a főváros sportélete. Lelkes mecénások, állami intézmények döntéshozói nyúltak a zsebükbe, és Budapest tele lett pályákkal, stadionokkal, vívótermekkel, lőterekkel, sportcsarnokokkal, uszodákkal. A budapestiek ma is imádják a sportot. Az elmúlt évtizedekben azonban inkább eltűntek sportlétesítmények, mintsem újak születtek volna. A tendencia azonban megfordulni látszik, a tervezőasztalokon és a valóságban is olyan komplexumok jelennek meg, amelyek jelzik, egy új korszakba léptünk.
Csaszi és Komi
Budapest köztudottan a vizek városa, így akár magától értetődő is lehetne, hogy egyben az úszás városa is. Ez utóbbi állítás egyrészt valóban igaz, másrészt korántsem olyan magától értetődő. Ugyanis a 19. század közepén a világ még csak ismerkedett a sport, s különösen a versenysport fogalmával, amikor az alakulóban lévő fővárosban már különös gondot fordítottak a test vizes karbantartására.
S noha Hild József nem tudhatta, hogy történelmi jelentőségű sportlétesítményt alkot, azzal minden bizonnyal tisztában volt, hogy egy fontos törekvésnek válik részesévé azzal, hogy megtervezi a Császár uszoda ma is álló, klasszicista főépületét, amely mögött 1860-ban már fedett medence is húzódott.
Két emberöltő sem kellett hozzá, hogy azután valóban az egész úszóvilág az addigra megújult, kibővült uszodára figyeljen. Sporttörténelmet írva 1926-ban az addigra Csaszi becenévre hallgató uszoda adott otthont a sportág első Európa-bajnokságának. Hajós Alfréd és Halmay Zoltán olimpiai aranyai már a kezdeteknél jelezték, hogy Magyarország az úszónagyhatalmak közé számít.
Meghalt a Császár, éljen a király! Ha a legrégebbi és az 1970-es években legújabbnak számító budapesti versenyuszoda tekintetében némileg túlzó is a jól ismert szállóige, nem minden alap nélkül való. Külön létesítményként, de a Császár uszodával szerves egységet alkot a vízilabdaedzők királyáról, az 1932-es olimpiai bajnok magyar csapat szövetségi kapitányáról elnevezett Komjádi Béla Sportuszoda.
Az 1976-ra egy lebombázott ház helyén elkészülő új létesítmény szenzációját a boltozatos tetejű, szétnyitható tetőszerkezete jelentette. Ha az öreg Csaszi nem is halt meg, jelentőségéből ezzel sokat vesztett, és amikor 1989–90-ben szinte teljesen lebontották és átépítették, a honi vízilabda-társadalom kis híján forradalmat robbantott ki a legendás lövőfal haláláért, amelyen olimpiai bajnokok generációi fejlesztették védhetetlen lövéseiket.
A Csaszi után természetesen a Komi becenevet kapó uszoda a Vasas vízilabdacsapatának lett az otthona, és többszöri felújítás után 2017-ben született teljes mértékben újjá a budapesti úszó-világbajnokságra, az átépítés idejét tekintve egyben az esemény első világrekordját is szállítva.
Az innentől hivatalosan Császár–Komjádi Sportuszoda nevet viselő intézmény jelképes kulcsait a megnyitáskor Fürjes Balázs államtitkár, Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter és Tarlós István főpolgármester adta át Darnyi Tamás négyszeres olimpiai bajnok úszónak.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
