1400 évvel ezelőtt fácán faroktollak borították be az eget Japán felett
2020. április 14. 16:48 Múlt-kor
1400 évvel ezelőtt egy rendkívüli jelenségnek köszönhetően vörös fénynyalábok jelentek meg az égen Japán felett. Az akkori szemlélők egy gyönyörű, vörös tollakból álló legyezőről beszéltek, amely beragyogta az eget. A különleges, Kr. u. 620-ban feljegyzett fényjelenség azóta is élénken foglalkoztatja a tudósok fantáziáját. Japán kutatók egy nemrégiben publikált tanulmányban felfedték a rejtélyes „farktollak” titkát.
„Ez a legrégebbi csillagászati feljegyzése a »vörös jelnek«” – nyilatkozta Rjuho Kataoka tokiói sarkkutató. „Bár teljes bizonyossággal nem állíthatjuk, de valószínű, hogy a jelenség egy vörös színben pompázó sarki fény lehetett, amely a mágneses viharok alatt keletkezik” – tette hozzá Kataoka professzor, aki kutatótársai közreműködésével egy tanulmányt tett közzé a különleges fényjelenségről.
Kataoka szerint a sarki fény inkább szalagszerű hullámzással jelentkezik az égen és nem igazán jellemző, hogy fácán farktollakra emlékeztető vörös fénynyalábokban manifesztálódjon a mennyboltozaton. Egyes kutatók a Kr. u. 620-ban feltűnt jelenséget egy üstökössel magyarázzák, de ez – ha lehet – még távolabb van az igazságtól, mert az üstökösök ritkán vetnek vörös csóvákat az égen.
Hogy rájöjjenek mi okozhatta a jelenséget, Kataoka és csapata a Föld mágneses terének változását vette górcső alá. Megállapították, hogy Japán Kr. u. 620-ban a mágneses szélesség 33. foka mentén feküdt, jelenleg viszont a 25. foka mentén. A „fácánfarok” nagyjából 10 fok hosszúságú lehetett és azon a területen jelentkezett, amelyet abban az időben erős mágneses vihar sújthatott.
A menny hírnöke
Kataoka szerint a jelenlegi kutatások azt mutatják, hogy a sarki fény felvehet „fácánfarok” formát, különösen az erős mágneses viharok alatt, azaz a 620-ban valószínűleg sarki fény festett vörös, toll formájú fénycsóvákat az égre.
A fácán egyébként jelentős helyet foglal el a japán hiedelemvilágban. A hagyományos japán folklór az állatot a menny hírnökének tartja, így Kataoka szerint egyáltalán nem meglepő, hogy a legyező alakú sarki fények a madár farktollaira emlékeztették az akkori krónikásokat.
Kataoka professzor és csapata a közeljövőben újabb irodalmi műveket, hivatkozásokat szeretne tudományos szemszögből megvizsgálni. „Ez egy érdekes és sikeres példa arra, hogy a tudomány miként tud hasznot húzni azokból a papírra vetett érzelmekből, feljegyzésekből, amelyeket évszázadokkal ezelőtt a mennybolt csodálatos jelenségei ihlettek” – magyarázta.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
