A DNS segítségével megoldás születhetett Marat bőrbetegségének rejtélyére
2019. november 25. 19:14 Múlt-kor
Jean-Paul Marat-t, a francia forradalom politikaelméleti filozófusát, orvost és természettudóst 1793-ban saját fürdőkádjában érte a vég, ahol leszúrták. Egy kiadás előtt álló tanulmány azt vizsgálja, a gyilkosság során a Marat-t körülvevő újságpapírokra fröccsent és máig megőrződött vérből azonosítható-e a rejtélyes bőrbetegség, amely megkeserítette életét, és sokakat taszított tőle.
Hirtelen vég
Mi a közös Emily Dickinson amerikai költőnőben, Karl Marx német filozófus-közgazdászban, és a kereszténység központi alakjában, Názáreti Jézusban? Mindannyian alanyai voltak már a történelem kedvelőinek körében népszerű spekulációnak: a történelmi alakokkal kapcsolatos visszamenőleges diagnózisoknak.
E „játék” során napjaink embere a modern diagnosztikai kereteket a közvetlen vizsgálat lehetősége nélkül igyekszik alkalmazni arra, hogy kipuhatolja az illető személy halálának vagy betegségének okát.
A felállított diagnózisok köre az egészen hitelesnek tűnőtől a legelborultabbakig terjed (utóbbira egy példa Julius Caesar állítólagos epilepsziája). Mostanáig azonban nem volt lehetősége az ilyen elmélkedésekhez az adott személy DNS-ét igénybe venni.
Marat halálának különlegesen erőszakos volta miatt azonban a kutatók lehetséges, hogy megoldást találtak egy több évszázados rejtélyre – több mint 200 éves DNS-minták felhasználásával.
A kutatók elmondása szerint ez az első példa arra, hogy egy retrospektív diagnózis során egy történelmi személy genetikai elemzését is elkészítették, emellett cellulózból való eddigi legrégebbi DNS-mintavételt jelenti.
Az ügy középpontjában a francia forradalom egyik legfontosabb alakja, Jean-Paul Marat áll. 1789 szeptemberétől A nép barátja című folyóiratában állt ki a forradalom ügye mellett, amivel a szegény párizsiak egyöntetű támogatását nyerte el – és mellé számos monarchista ellenséget szerzett.
Marat megjelenése hasonlóan megosztó volt, mint radikális nézetei: meglehetősen egyedi módon öltözködött – drámai hatású, hosszú ruhákat, fejkendőt, és a párizsi munkásokra jellemző, alacsony nyakú inget hordott –, emellett további feltűnést keltett jól látható bőrbetegségével.
Az embereket elriasztották kelései és gennyes sebei, és számos elmélet keringett a betegség eredetéről, a szifilisztől a férfi tüzes temperamentumáig.
Gyújtó hangú írásai miatt Marat gyakran kényszerült menekülésre. Éveken át bujkált padlásokon, pincékben, de még Párizs csatornarendszerében is, hogy elkerülje ellenségeit. 1793-ra azonban már állandó lakhellyel rendelkezett, és lehetősége nyílt egyre fájdalmasabb betegségének kezelésére.
Utolsó hónapjaiban bőrbaja miatt szinte remeteként élt: magányosan írt, miközben a fürdőkádban töltötte ideje nagy részét, hogy keléseinek és sebeinek viszketése enyhüljön – barátai és vendégei is itt látogatták.
1793. július 13-án is éppen a legújabb hírlapok margóira írogatta megjegyzéseit, amikor egy Charlotte Corday nevű monarchista szimpatizáns előbb – azt állítva, fontos hírei vannak – felkéredzkedett hozzá, majd hirtelen egy konyhakéssel halálosan megsebesítette a mellkasán. Marat pillanatokon belül elvérzett.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
