Krisztus kálváriája egy Heves megyei libalegelőn
2019. november 5. 17:35 Múlt-kor
„Lámpaláz? Há’ az mi?” – kérdezett vissza értetlenkedve a Jézus Krisztusnak öltözött mikófalvai Kovács Gábor Sándor a Pesti Hírlap kiküldött munkatársa érdeklődésére. A Heves megyei kis palóc falu, Mikófalva színiiskolailag teljesen képzetlen lakossága hatalmas fába vágta a fejszéjét 1922 májusában, amikor megszervezte Magyarország első passiójátékát.
A faluban erdélyi menekültként letelepedett Peller Imre különös ötletét P. Tóth Pacifik ferences szerzetes, a község plébánosa karolta fel, majd Mikófalva lakói egy emberként álltak mögéjük. A nem kis feladattal járó rendezést a még tejfeles szájú, mindössze 24 éves, ám később nagy karriert befutott, budapesti Fejős Pálra bízták.
A közeli domb addig libalegelőként használt lábánál amfiteátrumszerűen kiképzett, ötezer fős nézőteret Castello Camillo olasz építőmérnök tervezte (a helyi férfiak pedig megépítették), míg a díszleteket a falubeli asszonyok által készített vászonra festették. A bibliai történet valamennyi szereplőjét helybeli játszotta, ám nagy segítséget kaptak a válogatásban és a betanításban a fővárosi színészektől. Júdás szerepét egyébként senki sem akarta a faluból, végül egy 21 éves fiúra testálták, aki az előadás legjobb alakítását nyújtotta.
A szomszédos falvakban eleinte nevettek az egész készülődésen, később pedig már azt híresztelték, hogy Krisztus megszemélyesítője lopott, ezért nem alkalmas a szerepre. A féltékenységből fakadó gáncsoskodásuknak természetesen nem lett eredménye. 1922 áldozócsütörtökétől (május 25.) szeptember 17-ig összesen 25 előadásra került sor, 25 ezer ember látta a New York Times által is megemlített produkciót, amely ötmillió koronás bevételt hozott a falunak.
További hasonló érdekességeket olvashat a XX. századi magyar történelemről a Múlt-kor őszi különszámában.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
