Hihetetlen káoszos volt a 20. század eleji közlekedés jelzőlámpák nélkül
2019. augusztus 5. 16:51 Múlt-kor
Egymás útját keresztező gyalogosok, autók és ló vontatta szekerek rendszer nélküli, dudaszóval és kiabálással fűszerezett áramlása: a 20. század eleji nyugat tipikus utcai élete. Az európai és észak-amerikai nagyvárosok közlekedését eluralta a káosz. Ahogy a motorizáció a nyugati világban egyre inkább tért hódított, úgy lett egyre veszélyesebb a gyalogos közlekedés. Az automobilok által okozott halálos balesetek száma a 20. század első évtizedében megnégyszereződött az Egyesült Államokban. Az áldozatok nagyrésze gyalogos volt, többnyire gyerekek kerültek a benzinmotorok hajtotta kerekek elé és alá. A közvélemény szemében az autók ördögi masinákká váltak. A helyzet tarthatatlanná vált, valamit tenni kellett az újságokban csak „Nagy kaszásnak” hívott „emberfaló” autók ellen.
A közlekedési rend őrei az első elektromos jelzőlámpa működésbe helyezésétől remélték az elszabadult forgalmi káosz kezelhető mederbe terelését. A jeles eseményre az Ohio állambeli Cleveland városában került sor 1914. augusztus 5-én. Az elektromos jelzőlámpa bemutatása előtt 1903-ban már több intézkedés is történt az USA-ban, mint például az egyirányú utcák és gyalogosátkelők kialakítása, amellyel megpróbáltak rendszert teremteni a közlekedési felfordulásban. Az autósokkal meg kellett ismertetni a kereszteződésekben, kanyarokban történő balra nagy ívben kanyarodás gyakorlatát is.
A közlekedési lámpák tekintetében az első nem elektronikus forgalomszabályzó eszközt Londonban, a parlament épületének közelében helyezték működésbe még 1868-ban. A készülék három szemaforra emlékeztető jelzőkarral és két, zöld és piros színű gázlámpával volt felszerelve. Sajnálatos módon a londoniak nem sokáig örülhettek ennek a szerkezetnek, mivel az egy hónap szolgálat után csődöt mondott és felrobbant – megsebesítve kezelőjét.
A következő jelentős evolúciós lépésre 1912-ben került sor, amikor Lester Wire bemutatta saját tervezésű, elektromos árammal működő közlekedési lámpáját, amelynek négy oldalában kerek, vörös és zöld színre festett lámpákat helyezett el. A korabeli krónikások szerint a három méter magas póznára erősített szerkezet leginkább egy madárlakra hasonlított. Az elektromos „madárodút” az Utah állambeli Salt Lake City egyik forgalmas kereszteződésében állították fel.
A szerkezetet egy, az út széléhez telepített fülkében ülő rendőr irányította. Wire azonban nem szabadalmaztatta találmányát, ehelyett inkább belépett a hadseregbe. A dicsőség így az American Traffic Signal Companyé lett, amelynek készülékét 1914-ben Clevelandben állították működésbe. A „nyertes” közlekedési lámpát, amely ekkor még szintén csak két színnel (zöld és piros) irányította a forgalmat, James B. Hoge tervezte és szabadalmaztatta. Hoge szerkezetének szolgálatba állításával visszavonhatatlanul elkezdődött a forgalomirányítás korszaka.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
