A sokarcú Indiát a világ leginkább a csodálatos muzulmán emlékei miatt tartja számon. India jelképe, valamint az örök szerelem szimbóluma, a Tádzs Mahal – mogul síremlék. Az ezeréves, rejtélyekkel övezett hindu emlékek, barlangkolostorok, szentélyek, templomok, városok (és templomvárosok) a pompás, díszes, emeletes kapuzatokkal (gopuramokkal) főleg a trópusi Közép- és Dél-Indiában találhatók. Itt még elevenen él a sok ezer indiai isten hagyománya és tisztelete. A hinduk zarándoklatokon, „fesztiválokon” hódolnak isteneiknek. Idegen pedig csak ritkán pillanthat be a ma is élő középkori szertartásaikba. Ráadásul némelyik szent helyükre, városukra igaz az „elfelejtett” jelző: a legnagyobb középkori hindu várost több évszázada elhagyták, s csak a XIX. század folyamán fedezték fel újra.

India közlekedése jó, ám az elfelejtett kolostorok, városok távol esnek a főutaktól. Indiában a nagyobb távolságokat repülővel érdemes megtenni, de nagyon jó a vonatközlekedés is. Az expresszvonatok behálózzák az óriási országot, némelyek 48 órán át fáradhatatlanul száguldanak úti céljuk felé. Az „elfelejtett városhoz” – repülőtér híján – csak vonattal lehetett eljutni: Aurangabadból Hyderabadon keresztül. A vonatokra előre kell jegyet venni, ha nem igyekszünk, lemaradunk. A külföldieknek ugyan fenntartanak „turistakvótát”, de már jóval a vonatindulás előtt ezek a helyek is elfogynak. Egész éjszakai vonatozás után hajnalban érkeztünk Hoszpet városába, mely az egykori középkori birodalmi főváros mellett fekszik. A szállodában udvariasan fogadtak, s bár csak estére foglaltunk szállást, a szobát és a reggelit rögtön felkínálták. Mi pedig igyekeztünk minél előbb, néhány keménytojást és pár csésze teát elfogyasztva, bágyadtan is egy tuktukot (motoros bicikli) fogni, hogy végre megpillanthassuk India egyik legérdekesebb romvárosát.

A Hoszpet melletti Hampi környékén található az egykori Vidzsájanagar (Vyjanagar). Közép- és Dél-India határán fekszik a Goa–Hyderabad–Bangalore képzeletbeli háromszög közepén, a Thungabadra folyó mellett. Elsőre aligha találjuk meg a kontinensnyi ország térképén. Karnataka államban Hoszpet kisvárost kell keresni, ahonnan 13 kilométerre van Hampi település, s ennek a környékén terül el az egykor 200–500 ezer lakosú város, a középkori India, de sokak szerint az akkori világ legnagyobb városa. Ma kiterjedt rommező. Vallási épületeinek elhelyezkedése, szerkezete, az indiai vallásos építőművészete és szobrászati stílusa miatt látványban vetekszik a mai kambodzsai Angkorral. Csakhogy oda már turistatömegek zarándokolnak, Hoszpet (Hampi) pedig jórészt fölfedezetlen. 

Vidzsájanagar felemelkedése és pusztulása

A település több lelet szerint már az i. e. III. században, a vérszomjas hadvezérből az erőszakmentességet hirdető, Buddhát dicsőítő bölccsé vált Asóka császár idejében létezett. A IX–X. századból lépcsős piramisban végződő Siva-szentélyek maradtak fenn. A város kiteljesedése az úgynevezett Vidzsájanagar-korszakban, az 1350-es években kezdődött, amikor hindu királyi székhelyként szolgált. Több mint kétszáz éven át a hindu uralkodók három generációjának volt a fővárosa, a fél szubkontinensnyi birodalom központja. Fénykorát 1510–1542 között élte, Krisnadéva Rája és Acsjuta Rája uralkodása alatt. Vidzsájanagar azt jelenti: a győzelem városa.

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2018. tél számában olvasható.