Múlt-kor.hu

Múlt-kor bolt: Itt vásárolhatsz termékeinkből 》

Így lett a hat éves Szerjózsa a Szovjetunió legfiatalabb katonája

2018. szeptember 7. 18:41 MTI

A második világháború talán legtragikusabb eredménye, hogy az évek során mintegy 13 millió gyermek vesztette életét. A koncentrációs táborok áldozatai mellett, rengetegen haltak meg a bombázások vagy az éhezés következtében, míg sokakat arra kényszerítettek, hogy fegyvert fogva a frontokon nézzenek farkasszemet az ellenséggel. Előfordult azonban az is, hogy egy kisfiút nem a politikai akarat, hanem a szükség vitt a katonaság kötelékébe. Erről szól Szergej Aleshkov, a Szovjetunió legfiatalabb hősének története.

<

Szergej Aleshkov születésének körülményeiről, az erről szóló dokumentumok híján meglehetősen keveset tudunk. Amikor személye először rivaldafénybe került, úgy tartották, hogy 1936-ban született, más becslések szerint azonban ezt kicsit korábbra, 1934-re helyezik. Akárhogy is volt, Szergej – vagy ahogyan becézni szokták, Szerjózsa – még rendkívül fiatal volt, amikor a háború berobbant az életébe.

Az Aleshkov-család a mai Oroszország nyugati részén elterülő Kalugai területen élt egy erdő közepén fekvő, Gryn nevű faluban. Szergej édesapja már korábban meghalt, két idősebb bátyja pedig a háború kitörése után bevonult a seregbe, így otthon csak az édesanya, Szergej és a harmadik bátyja, a tíz éves Petya maradt. Bár a területet a németek 1941-ben elfoglalták, a  térségben erős partizántevékenység folyt, Gryn lakói pedig ellátmánnyal és búvóhellyel segítették a megszállók elleni harcot.

1942 nyarán a németek értesültek arról, hogy Gryn partizánközpontként üzemel, amit kegyetlenül megtoroltak a falusiakon. A lakók többségét – köztük Szergej édesanyját és Petyát is – kivégezték, míg Szergej csak annak köszönhette az életét, hogy időben kimászott az ablakon és az erdőbe futott. A kisfiú már napok óta vándorolt a fák között, amikor egy szovjet felderítő egység észrevette őt.

Szergej ekkorra már teljesen kimerült volt, testét pedig mindenfelé rovarcsípések borították. A felderítők egy lótakaróba csavarva a táborukba vitték őt. Az egység vezetője, Mikhail Vorobiev őrnagy így emlékezett vissza a kisfiú látványa okozta sokkra: „Azonnal a lövészárkokba akartam rohanni és megfojtani az első nácit, aki a kezem ügyébe esik.”

Vorobiev gyorsan megkedvelte Szergejt és elérte feletteseinél, hogy ne kelljen őt árvaházba küldeni, hanem engedélyezzék neki, hogy örökbe fogadja és maga mellett tarthassa a fiút. Szerjózsa ettől kezdve a 142. gyalogsági ezred tagja volt, és még egy saját, méretre varrt egyenruhát is kapott. Újdonsült apjának pedig rövidesen még feleséget is „szerzett” az őt kezelő ápolónő, Nina Bedova személyében.

Szerjózsa természetesen nem vett részt katonai bevetéseken, de nagyon komolyan vette a szolgálatot. Vorobiev „szárnysegédeként” minden reggel feladatra jelentkezett, majd üzeneteket és újságokat kézbesített az ezred egységei között. Csaták idején pedig vizet, töltényt és gránátokat vitt a katonáknak.

Az egyik ilyen futármegbízás teljesítése közben arra lett figyelmes, hogy gyanús emberek tartózkodnak a szénakazlak között. Erről értesítette egy közelben lévő szovjet tüzérségi egység parancsnokát és hamarosan kiderült, hogy a gyanús, bujkáló alakok német felderítők voltak, akiket Szergej segítségével így sikerült is likvidálni. Egy másik történet szerint egy német tüzérségi támadás során Vorobiev őrnagy fedezékét is találat érte. Szergej észrevette, hogy nevelőapját maga alá temették a romok, és miután hiába igyekezett saját maga kiszabadítani őt, még időben futott el segítségért, hogy Vorobievet sikerüljön kiemelni a törmelékek alól. Ezért a cselekedetéért Csujkov marsall katonai érdemrendben részesítette az kis közlegényt, valamint egy pisztolyt ajándékozott neki.

Az ezredet nem sokkal ezután a Sztálingrád környékén vívott harcokhoz vezényelték, ahol 1942. november 18-án Szerjózsa lábát egy repesz megsebesítette, aminek következtében kórházba került. Felépülése után azonban visszatért apja mellé. A fegyverropogás közben született család így végigharcolta a háborút, majd 1945 után Cseljabinszkben telepedtek le.

Szergej – aki természetesen megkapta a Németország feletti győzelem emlékére járó szovjet kitüntetést is – Csujkov marsall kérésére a Tula Suvorov Katonai Iskolában tanult, amelyet 1954-ben végzett el. Ezután Harkovban végzett jogi tanulmányokat, majd visszatérve Cseljabinszkbe ügyészként és jogi tanácsadóként dolgozott. Megházasodott és két gyermeke született, egy fiú és egy lány. 1985-ben pedig megakapta a Nagy Honvédő Háború Kitüntetést is. A kemény gyermekkor azonban rányomta bélyegét Szergej egészségére, így viszonylag fiatalon, 1990-ben hunyt el.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

Így lett a hat éves Szerjózsa a Szovjetunió legfiatalabb katonája

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2024. tavasz: Tróntól a Szentszékig

Ízelítő a Magazinból

További friss hírek

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr

 

Váltás az asztali verzióra