Egy kataklizmaszerű vulkánkitörés okozta Napóleon vesztét?

2018. szeptember 6. 12:43 Múlt-kor

Az Elba szigetéről 1815. március 1-jén megszökött Napóleon a hónap végére már diadalmenetben vonult be Párizsba, és ismét hatalma teljén volt, bár a nagyhatalmak létrehozták a hetedik franciaellenes koalíciót, amelyben már hat ország vett részt. A seregek júniusban feszültek egymásnak, a mindent eldöntő csatára június 18-án (két hónappal a vulkánkitörés után) került sor a mai Belgiumhoz tartozó Waterloo falutól délre, a Mont St. Jean nevű domb közelében. Habár a franciák már hajnalban megrohamozták volna a főként németekkel feltöltött brit sereget, hogy még azelőtt szétzúzzák őket, hogy a két nappal korábban megvert poroszok visszaérkeznének, azonban erre nem kerülhetett sor. Ugyanis az éjszaka hatalmas eső zúdult a vidékre, és a felázott talaj nem bírta el az ágyúk súlyát. Az ágyúzás és a csata csupán fél 12-kor kezdődött el, ám a francia rohamokat a visszaszivárgó porosz hadseregnek köszönhetően a britek jól állták, majd végül a francia arcvonal lett szétzúzva. A császár végső vereséget szenvedett.

Azt már eddig is lehetett tudni, hogy a Tambora felrobbanása óriási klimatikus következményekkel járt, többek között ezért maradt ki a nyár 1816-ban. Egy új kutatás szerint ennek köszönhető az Európát elérő nedves, csapadékos időjárás, amely 1815. május-júniusban köszöntött be az öreg kontinensen. Természetesen nem lehet egyértelműen kikiáltani, hogy Napóleon ennek köszönhette vesztét, már eddig is jó néhány elmélet született, hogy vajon miért is bukott el végleg a császár: volt, aki szerint egy rossz térkép, mások szerint az aranyere tehető ezért felelőssé.

Az indonéziai Tambora vulkán 1815. április 10-én egy kataklizmaszerű kitöréssel szó szerint felrobbant. A 4300 méter magas vulkánhegy fele teljesen eltűnt, majd 40-45 kilométer (!) magas, 150 köbkilométernyi hamufelhő szökött az égbe. Nem sokkal később ez a felhő összeomlott, és izzó gáz- és hamufelhő (piroklasztár) borította be a környéket. Délkelet-Ázsiában szökőárak pusztítottak, valamint a hamueső is több ezer ember halálát okozta. Többnapos sötétség borult a térségre, az idő hideggé vált, a termés nem érett be, járványok ütötték fel a fejüket.

A vulkánkitörés azonban nem csupán Ázsia ezen szegletére volt hatással. A katasztrófa következtében a vulkáni gázból hihetetlen mennyiségű (egyes becslések alapján 200 millió tonna) kén-dioxid került a légkörbe, amelyek a vízgőz hatására kénsavszemcsékké alakultak. A folyamat során kialakuló aeroszol felhők visszaverték a napsugárzás egy részét, leárnyékolták a Földet, így az elkövetkezendő hónapokat, sőt a következő évet is rendkívül hideggé tették. A kivételesen nagy kitörések olyan elektromos erőket is generálhatnak, amelyek hatására a hamufelhő bizonyos részecskéi az ionoszférába, vagyis a felszíntől 80-1000 kilométerre lévő helyekre is eljuthatnak. Ezek az elektromos töltetű részecskék ott még tovább ronthatnak a Föld éghajlatán. Pontosan ez történt a Tambora kitörését követően is.

A nyár nélküli év

A Sumbawa szigetén található Tambora négy hónapon át tartó kitörése a legnagyobb feljegyzett vulkánkitörés volt a történelemben. Az áldozatok számát csak becsülni lehet, csupán a közeli szigetvilágban 70-100 ezer ember haláláért tehető felelőssé. Azt eddig is tudtuk, hogy a katasztrófa drámaian érintette a globális klímát, ám mindezidáig nem kapcsolták össze a waterlooi kudarccal, ugyanis úgy vélték, kontinensünket csupán a következő évben érte el a hatása. A National Center for Atmospheric Research (NCAR) kutatása szerint a sztratoszférába jutó és ott még hónapokon át cirkuláló szemcséknek köszönhetően a következő évben három Celsius-fokkal csökkent a Föld átlaghőmérséklete. A komor, hideg idő főként Európát és Észak-Amerikát érintette, ahol 1816 a „nyár nélküli év” néven vonult be a történelemkönyvek lapjaira.

Azt azonban mindezidáig nem kötötte össze a Matthew Genge, az Imperial College London geológusának vezetésével működő szakembergárda, hogy az 1815 tavaszán-kora nyarán tapasztalható szokatlan európai csapadékos időjárás is már a vulkánkitörés következménye lehetett, ami a levegőbe került, oda egyébként „nem való” szemcséknek köszönhető. A legutóbbi kutatások szerint – amelyet egy szimuláció is megerősített – mivel az erős negatív töltésű szemcsék nagyban taszították egymást, a hamu egyes részeit az ionoszféra felé lökték. Tehát a kitörés nagyon gyorsan "rövidre zárta" az atmoszférát, a Föld időjárása pedig felborult. A részecskék a felhőképződésre is nagy hatással voltak, és Európát 1815 tavaszán-nyarán sártengerré változtatták.

Az 1815-ös időjárási adatok eléggé hiányosak, így nehéz összekapcsolni a csapadékos tavaszt, a meteorológiai zavarokat a vulkánkitöréssel. Jóval több feljegyzés áll rendelkezésünkre az 1883-as Krakatau kitöréséről, amely szintén zavarokat okozott az ionoszférában és az időjárást is jelentősen megbolygatta, és ez alapján már jobban lehet következtetni a Tambora európai hatására is.