Budapesten született 1893. szeptember 16-án. 1917-ben kapott orvosi diplomát. Több mint tíz évig járta a világot, Cambridge-ben kémiai doktorátust szerzett. Hazatérve, 1928-ban a szegedi egyetemen lett tanszékvezető professzor, s rövid idő alatt biológiai kutatóbázist hozott létre. A sejtlélegzés tanulmányozása során a paprikából 1930-ban sikerült izolálnia a C-vitamint, amelyet - utalva az anyag skorbutot megszüntető hatására - aszkorbinsavnak nevezett el. Ezért - eddig is még egyetlen Magyarországon dolgozó tudósként - 1937-ben orvosi Nobel-díjat kapott `a biológiai égésfolyamatok terén tett felfedezéséért, különösen a C-vitamin, valamint a fumársav-katalízis vonatkozásában`. A II. világháború idején jelentős szerepet játszott a magyar különbéke-törekvésekben, több titkos tárgyaláson vett részt. 1945-47-ben a budapesti tudományegyetem tanára volt. 1947-től az Egyesült Államokban élt, ahol kutatásait a Woods Hole-i tengerbiológiai intézet kutatólaboratóriumában folytatta. Fő kutatási területe a sejtlégzés, a sejtoxidációs elmélet, izombiokémia, bioelektronika, biogenetika, a rák keletkezése és gyógyítása volt. 1962 és 1971 között a Darthmouth-i Egyetem professzora volt. Kapcsolatait Magyarországgal mindig fenntartotta, az 1960-as évektől rendszeresen hazalátogatott. 1987-től nevét viselte a szegedi orvostudományi egyetem, amely 2000-től a Szegedi Egyetem része. Főbb művei: Biológiai oxidációk, fermentációk és vitaminok, 1937; Studies on biological oxidation and some of its catalysis, 1937; Studies on muscle, 1945; Chemistry of muscular contraction, 1947; Chemical physiology of contraction in body and heart muscle, 1953; Bioenergetics, 1957; Introduction to a submolecular biology, 1960; Egy biológus gondolatai, 1970; Az élő állapot, 1973; Az élet jellege, 1974; Válogatott tanulmányok, 1983.