Amerikai mámor Magyarországon
Koktél régi szakácskönyveinkben? Elég valószerűtlenül hangzik. Ez legfeljebb akkor képzelhető el, ha a különféle gyógyfőzeteket és szerelmi bájitalokat is idesorolhatjuk. Ám még sincs szükség ilyen engedményekre: évszázados könyveink e téren is bámulatosan modernnek bizonyulnak.
Persze, minden kezdet nehéz. Az első magyar nyelvű koktélkönyv szerzője, Aczél Miksa még azt írta 1899-ben megjelent művében: „Midőn a külföldön mindennap és minden jó helyen találkozunk ezen italok felszolgálásával, addig nálunk ezen reánk nézve anyagilag is hasznot hozó italokat vagy egyáltalán nem ismerik szaktársaink, vagy ha névleg ismerik is, azoknak készítésmódjáról, azoknak helyes felszolgálásáról fogalommal sem bírnak”.
Az első korty
Aczél szerint nagy mulasztás ez, mert a fellendülő turizmus remekül kiaknázhatná a piaci rést. Gyűjteményének fő célja tehát az volt, hogy a hazai vendéglátósok megismerkedjenek azokkal az italokkal, melyeket az idelátogató külföldiek – mint megszokottat – örömmel fogyaszthatnának nálunk. Majd eltelt harminc év, és Csáky Sándor már arról számolt be: „a cocktail mindenki által elismert étvágycsináló ital, amely oly közkedveltségnek örvend, hogy magánházakban a háziasszonyok külön kedveskednek étkezés előtt egy-egy pohárral a vendégeiknek.
Legtöbb nyugati városban minden étteremnek megvan a maga speciális cocktailja, melyet feltűnő helyen ajánlanak a vendégeknek étkezés előtt és után. Elkészítése a recept után igen egyszerű”. Ezt támasztja alá, hogy Magyar Elek korabeli szakácskönyvének gálavacsorákra ajánlott itallapján már a koktélokat is ott találjuk a magyar borok mellett.
Túlélni a szesztilalmat
A fellendülés nem volt véletlen. Paradox módon az amerikai szesztilalom kellett hozzá, ugyanis az 1919-ben életbe lépett törvény kiskapuk sokaságát nyitotta meg. Volt, aki már előzőleg nagyobb készletet halmozott fel.
A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2017. nyár számában olvasható.