A Tagliacozzo mellett csatában Anjou Károly győzelmet aratott Hohenstauf Konradin fölött. A Dél-Itáliáért folytatott küzdelem még II. Frigyes német-római császár uralkodására megy vissza, aki jól megszervezett államot épített ki ezen a területen. A császár hatalmi ambíciója azonban veszélyeztette a pápaság érdekeit, amelynek következtében állandó konfliktus alakult ki. II. Frigyes 1250-ben bekövetkezett halála után Róma nem akarta a Hohenstaufokat Itáliában látni. A császár azonban végrendeletében a szicíliai királyságot legidősebb fiára, Konrádra hagyta. Ő azonban 1254-ben egy hadjárat közben lázas betegség következtében meghalt. A hatalmi törekvések Konrad kétéves kisfiára, II. Konrádra szálltak rá. A gyermek azonban háttérbe szorult II. Frigyes törvénytelen gyermeke, Manfréd mögött, aki komoly terveket dédelgetett: a császári hatalomra tört. IV. Orbán pápa ezért egy új király behívására határozta el magát. A jelölt személyét Anjou Károlyban, VIII. Lajos francia király fiában találta meg. 1265-ben francia intervenciós csapatok szálltak partra. 1266. február 26-án Benevento-nál legyőzte Manfred seregeit. (Az Anjouk győzelméről egy bizonyos Andreas Hungarus írt részletes beszámolót.) Nem sokkal ezután a Bajorországban nevelkedő Konradin is bejelentette igényét Dél-Itáliára. A szavakat tett követte, 1267 szeptemberében elindult seregeivel. 1268. július 24-én ünnepélyes körülmények között bevonult Rómába. Anjou Károly azonban csak a megfelelő pillanatra várt. Ez augusztus 23-án be is következett. Igaz, hogy serege kisebb volt, de zömüket tapasztalt harcosok alkották. Így a csata az Anjou csapatok javára dőlt el. Maga Konradin is fogságba esett. Károly nem ismert irgalmat, 1268. október 29-én Nápolyban kivégeztette Konradint, barátjával és harcostársával, Badeni Frigyessel együtt.