Kedves Olvasó,

aktuális számunk címlapját látva biztos elgondolkodott egy pillanatra: „Ugyan, mit keresnének a nők a fronton?” A kérdés részben jogos, hiszen emberemlékezet óta a háborúkat általában férfiak vívják. Csakhogy e számunkban rácáfolunk erre. A XX. századi nagy konfliktusok egyértelműen bebizonyították, hogy szükség van a hölgyekre is. És nem csak hagyományosan a hátországban, hanem sok esetben a tűzvonalban is.

Összeállításunkban különböző példákon keresztül mutatjuk be, milyen szerep jutott/juthat a nőknek a háborúban. Bemutatunk egy bátor ápolónőt az első világháborúból (Andrássy Ilonát), megismerheti Marlene Dietrich második világháborús tevékenységét, melyben a filmezés játszotta a legkisebb szerepet – ellenben a rádiószereplései és a fronton tett rendszeres látogatásai meghatározó jelentőségűek voltak. Megtudhatja, miért nevezték ellenfeleik éjszakai boszorkányoknak a szovjet katonanőket, és felvillantjuk, hogyan nézett ki II. Erzsébet katonaruhában. Hogy miként segítették a fronton harcolókat a hátországból amerikai asszonyok ezrei, azt Szegecses Rózsi és társai történetéből ismerhetik meg. Dossziénkat az Iszlám Állam ellen harcoló kurd asszonyokkal zárjuk. Az elszántságukról elhíresült közel-keleti amazonok olyan hírnevet vívtak ki maguknak, hogy ellenfeleik rettegnek tőlük.

És ha ennyi elszánt hölgy után még bírják, semmiképp ne hagyják ki Nádasdy Borbála és a Gracchusok anyja, Cornelia életét bemutató írásainkat. Példaértékű mindkettő helytállása a maga korában.

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2017. tavasz számában olvasható.