P. Mobil, Omega, Beatrice, LGT, Illés, Metró – a mai fiataloknak talán már nem is mondanak semmit ezek a nevek, pedig szüleiknek és nagyszüleiknek magát a szabadságot jelentették. A kommunista párt valósággal rettegett a lázadó fiataloktól, a kazettás magnótól kezdve a rock- és beatzenéig számos, a fiatalabb nemzedékhez köthető fogalmat és tárgyat a „nyugati fellazítás” eszközeinek bélyegeztek, valamint a fiatalságot lázító, dekadens műfajok közé sorolták, ugyanakkor korlátozni vagy esetleg betiltani nem tudták, és a „tűr-tilt-támogat szelepelvének” megfelelően nem is nagyon merték. Míg minden lehetséges eszközzel igyekeztek a rockzenekarok működését ellehetetleníteni, a koncertjeik komoly bevételi forrást jelentett, így előfordult, hogy olykor egyenesen a könnyűzenei „vonalon” mozgó pártfunkcionáriusok kérték meg az együtteseket egy-egy fesztiválon való fellépésre. A Kádár-korszak könnyűzenei koncertjeinek hangulatát a Fortepan fotóival idézzük fel.