Főszerkesztői köszöntő
Kedves Olvasó,
mindig nagy öröm számomra átnyújtani a legfrissebb számunkat, és ez most sincs másképp. Már csak azért sem, mert sokféle újdonsággal szolgálunk a magazin 26. számában. Új tartalmi blokkokat indítottunk, és a külalakon is frissítettünk.
Iránytű rovatunkban segítünk értelmezni az aktuális külpolitikai eseményeket, merre tart a világ folyása, és az milyen hatással lehet a mi hétköznapjainkra. Mivel a naponta ránk ömlő hírzajból nehéz kiszűrni a hiteles információt, úgy véljük, szükséges néhány igazodási pont. Legyünk mi az egyik.
Hamis istenek címmel indított sorozatunkban olyan történelmi alakokat mutatunk be, akik - túlértékelve saját szerepüket - a valóság talajáról elrugaszkodva, akár a Mindenható képében tetszelegve futottak be kétes értékű politikusi pályát. Nem egyszer akár az általuk vezetett országokba beömlő nemzetközi segélyek nagy részét eltulajdonítva - ahogyan tette ezt a haiti mészáros, Papa Doc is.
És hát hadd emeljem ki Jankovics Marcell visszaemlékezését (Magyar filmek vörös szőnyegen), ami a frissen kapott Oscar-díj fényében különleges megvilágításba kerül. Most nem arra térnék ki, hogy a libanoni Arany cédrus díját rózsaszín szappantartóban kapta meg itthon egy hungexpós üzletkötőtől, hanem sokkal inkább kortársára, Rófusz Ferencre. Ő a Légy című alkotásáért Oscar-díjat vehetett volna át 1981-ben, de nem tette. Nem engedték ki a gálára, helyette Dósai István, a Hungarofilm igazgatója lépett a színpadra, mint a legjobb animációs rövidfilm “rendezője”. Az önfeledt mosolyát, a díjátadók zavartságát megörökítő képsorok a másnap megjelenő újságoknak köszönhetően kitörölhetetlenül beleégtek a történelem könyvekbe.
Még szerencse, hogy Szabó Istvánnal ugyanez a kínos eset nem történt meg egy évvel később.
A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2016. tavasz számában olvasható.