„Mi Docunk, ki örök időkre a Nemzeti Palotában vagy, szenteltessék meg a Te neved a jelen és a jövő nemzedékei által. Legyen meg a Te akaratod, amint Part-au-Prince-ben, úgy vidéken is. A mi új Haitinket add meg nekünk ma, és soha ne bocsáss meg a hontalanoknak, akik minden nap rágalmat szórnak országunkra. Vidd őket kísértésbe, és ne szabadíts meg őket a gonosztól. Ámen.” A haiti iskolások minden reggel ezzel a félelmetesen abszurd Miatyánk-parafrázissal indították a napot François „Papa Doc” Duvalier rémuralma idején. Hogyan lett az elismert és köztiszteletben álló orvosból néhány év alatt az egész országot rettegésben tartó diktátor, akitől még közeli szövetségesei is féltek?

A nincstelen tanító fiaként született François – miután egy évet a Michigani Egyetemen is tanult – vidéki orvosként kezdte pályafutását. A szorgalmas, kedves doktort páciensei annyira megkedvelték, hogy Papa Doc néven kezdték szólítani. Becenevét élete végéig büszkén viselte. Duvalier népszerűségét kihasználva politikai pályára lépett, és bár néhány évre vissza kellett térnie orvosi praxisához, a hadsereg tábornokainak támogatását élvezve 1957 szeptemberében elnökké választották.

Már kampányában is a szegénységben élő fekete lakosságnak az országot vezető mulatt kisebbség elleni revansvágyára apellált, és később is ez maradt politikájának vezérfonala. Megválasztását követően háttérbe szorította az őt hatalomra juttató tiszteket, majd 1961-ben előrehozott választáson – egyetlen ellenszavazat nélkül – elérte mandátuma meghosszabbítását, a három évvel későbbi referendum révén pedig örökös elnöknek nyilvánította magát. Bár minden szavazócédulán eleve be volt jelölve az „igen” rubrika, 3 ezren mégis ellene szavaztak.

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2016. tavasz számában olvasható.