Disznók segítségével bukkantak rá a jégkorszakbeli szerszámokra

2015. október 12. 15:09

A felfedezésnek köszönhetően kiderült, hogy már mintegy ezerötszáz évvel azelőtt is jártak már emberek a mai Skócia területén, mint azt korábban hitték (Islay szigete tekintetében az eltérés háromezer éves). A kutatók korábban úgy gondolták, hogy az első telepesek a jégkorszak után, mintegy 10 500 évvel ezelőtt vetették meg a lábukat a területen.

A területen végzett feltárást vezető régészeket, a Readingi Egyetem kutatóit, Steve Mithent és Karen Wickset – akik lélegzetelállítónak nevezték a felfedezést – a helyi vadőr értesítette, miután a saspáfrány lelegelésével „megbízott” disznók kőeszközöket túrtak ki a földből. Nem ez az első eset, hogy állatok segítették a régészek munkáját: az ún. lewisi sakkfigurákat a legenda szerint egy tehén fedezte fel a 19. században, a víz alatti régészek pedig manapság is dolgoznak a Wight-szigetet az angliai szárazfölddel összekötő Solent-szorosnál a vízfenéken talált lelőhelyen, amelyre egy homár segítségével bukkantak rá.

A disznók által megtalált rétegben, amely a mezolitikum, vagyis a középső kőkorszak időszakára datálható, a régészek többek között egy tűzrakó hely maradványait, valamint állatcsontokat, növényi maradványokat és kőeszközöket is találtak. A kutatók szerint ez az egyik legjobb állapotban fennmaradt lelőhely a korszakból. Wicks elmondta, hogy ennek a rétegnek a feltárása elsősorban a disznóknak köszönhető, és bár „a régészet a szakértő tervezésen és a gondos elemzésen nyugszik, [a kutatók] egy kis szerencsét is nagy örömmel fogadnak.”

Az igazi meglepetés azonban csak az első réteg feltárását követően, az utolsó tervezett ásatási napon következett: a régészek egy i. e. 10 ezer környékére datálható réteget is felfedeztek. A törött nyílhegyek, valamint egyéb szerszámok alakja, valamint az eszközök elkészítésének módja alapján a régészek úgy gondolják, hogy a területen a jégkorszakban felbukkanó emberek feltehetően Észak-Európából – Dél-Skandináviából, Észak-Németországból vagy a németalföldi régióból – vándorolhattak a szigetre. A szakértők azonban nem találtak arra utaló nyomokat, hogy a vadászó-gyűjtögető élemódot folytató közösség le is telepedett volna a területen. Úgy vélik, a látogatók feltehetően a nyári hónapokban érkezhettek hajóikon, hogy az Islay-hez hasonlóan menedéket nyújtó szigeteken vadásszanak és fosztogassanak.

A kutatók a lelőhelyen talált tárgyak – többek között egy törött, feltételezések szerint rénszarvasvadászatra használt kőnyílhegy, valamint valószínűleg csont- vagy agancsmegmunkálásra használt szerszámok – korát az alattuk és felettük talált vulkáni hamurétegek segítségével állapították meg. A kormeghatározás az ún. tefrakronológia módszerével történt meg, melynek során a kutatók az izlandi vulkánkitörés következtében keletkezett felhőkből származó apró részecskéket elemezték. A részecskék egyedi kémiai összetételét azután összehasonlították az ismert adatokkal, mivel a kémiai ujjlenyomat minden egyes vulkánkitörés esetében kissé eltér egymástól.