A kerti szajha
2015. április 9. 17:25
A tulipánok királynője magasan hordta az orrát, így jobban érvényesültek világító színei: kék a virágalapon, ahol a vékony stílus elkezdődött, felfelé folyamatosan tiszta fehér lesz, a vérvörös lángok a csúcsáig nyaldossák. A növény termesztői „Semper Augustus”-nak („Mindig fenséges”) keresztelték csodaművüket. A kiváltság, hogy a természetben megtekintse valaki, csupán kevés kortársnak adatott meg.
A legritkább és legdrágább fajtából egész Hollandiában időszakosan csak egy tucatnyi tulipánhagyma keringett, és ezek megfizethetetlenek voltak. Egy „Semper Augustus”-ért 10 ezer aranyforintot kértek a kereskedők 1637-ben, akkora összeget, amennyiből gond nélkül meg lehetett vásárolni egy nagyobb városi házat is Amszterdam legelőkelőbb csatornájánál.
A „nagy tulipánőrület” mániájának ez volt a csúcspontja, a história pedig a gazdaságtörténetbe a spekuláció buborékaként kerülhet be. A virágárak néhány hónap leforgása alatt megsokszorozódtak, hogy aztán 1637 februárjában a csillagászati árfolyamok néhány nap alatt a semmibe zuhanjanak. Sok ember egy csapásra tönkrement. „Nemes emberek, kereskedők, kézművesek, hajósok, munkások, kéményseprők, szolgák, cselédek, piaci kofák, mind ugyanattól a szenvedélytől űzötten”, ahogy az évkönyvek is írják.
A befektetők érdeklődését nem a részvények vagy az állami kölcsönök, nem a fél marhák vagy a vasérc, hanem a virágok keltették fel Európa akkoriban legdinamikusabban fejlődő gazdaságában. Egy nagyon érzékeny és gondoskodást igénylő spekulációs tárgy, melynek kifejlődése majdnem annyi ideig tart, mint az emberi terhesség: egy ősszel elültetett hagymából tavaszra egyetlen tulipán nő ki. Az általában egyszínű növény néha meglepte a tulajdonosait a láng alakú, kétszínű virágszirmokkal. Erről egyébként – noha akkor nem tudták – egy mozaikvírus tehetett, a XVII. században még ismeretlen támadót a levéltetvek terjesztették.
Talán éppen ez a kiszámíthatatlanság volt az, amivel ez az ékszer meghódította a rideg kálvinista hollandok szívét. A tulipán eredetileg Közép-Ázsiában volt honos vadvirág, amely Perzsián és az Oszmán Birodalmon keresztül került Európába.
A csodavirág hollandiai elterjedése Carolus Clusiusnak köszönhető. A művelt humanista és elismert botanikus 1593-ban került a leideni egyetemre. Nemsokára a tulipán a gazdagok és szépek divatjává nőtte ki magát, a kertek tulajdonosainak extravagáns aurát és keleti egzotikumot kölcsönözve. Státuszszimbólum lett, a hollandok ízlésének megfelelően, amely a feltörekvő polgárok és kereskedők számára lehetővé tette, hogy vagyonukat szerény módon tegyék közszemlére. A luxustulipán virágágyásában ráadásul exkluzív volt az is, hogy egy tulipán-anyahagyma csak kevés sarjhagymát növeszt, ezért a növényt nem lehetett rövid idő alatt szaporítani.
A teljes cikket keresse a Múlt-kor tavaszi számában