Delhiben 74 éves korában elhunyt Dzsaváharlál (Jawaharlal) Nehru, indiai miniszterelnök, akit általában csak „pandit Nehru”-nak neveztek. Előkelő bráhmincsaládból származott, Nagy-Britanniában jogi diplomát szerzett. Hazatérése után 1916-ban csatlakozott Mahátma Gandhi függetlenségi mozgalmához. 1929 és 1936 között az Indiai Nemzeti Kongresszus elnöke. A brit gyarmati hatóságokkal támadt politikai konfliktusai miatt 14 évet rács mögött töltött. A britek csak a második világháború után fogadták el tárgyalópartnernek és ideiglenes kormány alakításával bízták meg. 1947-től, India függetlenné válásától Nehru miniszterelnök. Belpolitikájában a parlamentarizmus alapjain nyugvó demokratikus szocializmusért szállt síkra. Külpolitikájában igyekezett megőrizni India tömbön kívüliségét, és a békés egymás mellett élést támogatta. A harmadik világ egyik legjelentősebb szószólója volt. A Kínával való határkonfliktusok és Goa portugál gyarmat elfoglalása mindenesetre sokat ártottak Nehru tekintélyének, amelyet az erőszakmentes politika képviselőjeként szerzett.