Azonosították a mártírkirálynő maradványait

2014. január 13. 14:02

Ketevan a grúziai Kaheti királyság trónörököse, Dávid felesége volt. Mikor férje váratlanul elhunyt, Ketevan foglalta el a trónt, de hamarosan szembetalálta magát a Perzsiát felvirágoztató I. (Nagy) Abbász félelmetes hadseregével. A perzsa uralkodó leigázta a királyságot és foglyul ejtette Kaheti királynőjét, akit Sirázba vitt. Ketevan éveken keresztül sínylődött a perzsa városban; Abbász arra kérte, adja fel vallását, térjen át az iszlámra és legyen háremének tagja. Ketevan ellenállt, mire megkínozták, majd 1624-ben megfojtották; a grúz ortodox egyház később szentté avatta a mártírkirálynőt.

Halála előtt Ketevan kapcsolatba lépett két, a birodalomban térítő portugál Ágoston-rendi szerzetessel, akik hamarosan a keresztény vallásához mindvégig ragaszkodó királynő csodálói lettek. A legenda szerint a két szerzetes Ketevan halála után három évvel kiásta és elrejtette a királynő földi maradványait, majd kicsempészték azokat a birodalomból. Portugál feljegyzések utalnak arra, hogy néhány csontját a délkelet-indiai Goába vitték, ahol a Szent Ágoston-templom egyik ablakába, egy fekete szarkofágba helyezték az ereklyéket.

Ketevant megfojtják

Az idő nem volt kegyes a csontokhoz. A templom beomlott, a benne található vallási emlékek egy részét pedig eladták. 2004-ben Niraj Rai, a haidarábádi (India) Centre for Cellular and Molecular Biology kutatója vezetésével ásatások kezdődtek a területen, ahol találtak egy törött karcsontot, két másik csontmaradványt, illetve kődobozokat; hogy megállapítsák, a maradványok vajon tényleg a mártírkirálynőhöz tartoznak, kivonták belőle a kizárólag anyai ágon öröklődő mitokondriális DNS-t (mtDNS).

A genetikai kutatásból kiderült, hogy a női csont az U1b-haplocsoportba tartozott - olvasható a Mitochondrion januári számában. Elemezték 22 ezer indiai mitokondriális DNS-ét, de közülük senki sem tartozott a ritka haplocsoportba, ellenben 30 megvizsgált grúz embernél igen gyakori volt. Jean-Jacques Cassiman, a Leuveni Egyetem genetikusa üdvözölte a kutatás megállapításait, de hangsúlyozta, a tudósok végkövetkeztetése a statisztikán alapul, így bár a felfedezés megerősíti azt a feltételezést, hogy a csontok Ketevané, a bizonyíték még mindig nem elegendő az azonosításhoz.