Száz éve épült a szőnyi álomkastély
2013. október 31. 12:28 Herczeg Renáta
Egy hangos puffanás, nem sokkal később őrjítő sikoly, és a pár órája befejezett lakodalom dallamait még csendesen dúdoló személyzet rémülten hagyja ott a hatalmas bálterem leszedetlen asztalát és mindenki fut a rémisztő hang felé. Az ifjú férj, Vásonkeöy Imre önkezével vetett végett életének.
Telnek a napok, az évek és kiderül, hogy gróf Zichy János György természetes fia, a Zichy családban alig megtűrt ifjú eltékozolta vagyona nagy részét, váltóbotrányairól még Krúdy is említést tett az Őszi utazások a vörös postakocsin című művében. A fiatal ara hozománya sem volt elég ahhoz, hogy megtartsák a szőnyi uradalmat. De később az asszonynak pénz kellett, hát eladta a halál súlyával is megterhelt birtokot egy feltörekvő és szorgalmas üzletembernek, báró loósi és egervári Solymosy Lászlónak.
A Solymosy család német, hesseni származású, Győrben letelepedett izraelita vallású família volt. László az Eszterházy birtokok jószágkormányzója lett. 1869-ben a Viczay Héderektől megvette a nagylózsi uradalmat, majd a Széchényiektől az egervári kastélyt, 1891-ben pedig bárói rangot szerzett. 1892-ben a szőnyi uradalmat hozományként adta a leányának, Solymosy Irma Olgának, aki 1893-ban ment férjhez gróf Gyürky Viktorhoz. Ekkor még csak egy kisebb kúria állt a településen, ahol gondos gazdálkodás folyt. A család szőnyi birtoka, ugyan 7200 hold volt, kezdetben mégsem bírt hangsúlyos szereppel. Csak az édesapa halála után, 1906 körül tartózkodtak itt néha-néha, ideiglenesen. Két gyermekük született, közülük a kisebb, Aladár 1899-ben. Nem sokkal ezután az érdekházasság befejeződött, Gyürky Viktor gróf már nem szerepelt a család életében.
A nagybirtokos asszony egyedül maradt egy virágzó gazdasággal. Talán azért, hogy bizonyítsa erejét és igazolja nemesi voltát, talán csak, hogy a meseszép, álmában már többször megjelenő vágyott kastélyát megépítse, vagy igazi rangot adjon szőnyi uradalomnak 1909-ben megszületett a terv: egy hatalmas, reprezentatív kastélyt épít fel a barokk kori uradalom közelében.
Herczeg Renáta írásának folytatása a Múlt-kor történelmi magazin őszi számában olvasható
Támogasd a 
szerkesztőségét!
