Putyin megmutatja, hogyan kell tanítani Sztálint

2013. június 21. 08:58

A Vedomosztyi tekintélyes orosz napilap egy olyan kormányzati dokumentumot közölt a héten, amelyben az orosz tisztviselők irányelveket tesznek közzé a történelemtankönyveket illetően. A cél ezzel gyakorlatilag az, hogy "áramvonalasítsák" az orosz közoktatásban meglevő, megszámlálhatatlanul sok történelmi narratívát. A Vlagyimir Putyin orosz elnökhöz köthető intézkedés értelmében az Orosz Tudományos Akadémiának és a Történelmi Társaságnak ajánlásokat kell megfogalmaznia november 1-jéig, hogy mely könyvek maradhatnak a piacon.

A történelem mindig is politikai ügy volt Oroszország történetében. A nyolcvanas években például a Szovjetunió legitimitását legalább annyira megkérdőjelezték a Sztálin rémtetteiről kiszivárgó hírek, mint az energiaárak alakulása. Most, az ortodox keresztény értékeken és a nemzeti büszkeségen nyugvó új orosz ideológia megalkotásán dolgozó Putyin is felismerte, hogy szüksége van egy saját hivatalos történelemszemléletre.

Ezek az új irányelvek természetesen Putyin történelemszemléletéhez állnak közel. Például meglehetősen sötét képet festenek Borisz Jelcin elnöki terminusáról, illetve a Szovjetunió széthullása utáni állapotokról. A hangvétel nagyot változik 2000-től, mikor Putyin került az elnöki bársonyszékbe: nem esik szó a második csecsen háborúról, a 2008-2009-es gazdasági válságot pedig a „társadalmi-gazdasági fejlődés taktikai korrekciójának” nevezi – igaz, könnyen lehet, hogy a javaslatok hatására a történelemkönyvek csak 2000-ig fogják tárgyalni Oroszország történetét.

A történelmi "sorvezető" kiegyensúlyozottságra törekszik a szovjet diktátor, Sztálin megítélésével kapcsolatban. A Generalisszimusz olyan reformer lesz, aki végrehajtja a Szovjetunió példátlan iparosítását, lefekteti az ország tudományos eredményeinek alapját és megnyeri a második világháborút, ugyanakkor tömeggyilkosságokat rendel el a potenciális „ötödik hadosztály” likvidálásával és kényszermunkaerőt használ gazdasági sikereinek eléréséhez.

A harmincas években Sztálin is arra törekedett, hogy a saját szája íze szerint interpretálja az ezeréves orosz/szovjet történelmet. Személyesen szerkesztette a történelemkönyveket, s megfedte az ideológiai hibákat vétő akadémiai gondolkodókat. Ennek „csúcspontja” 1938 volt, és a Szovjetunió Kommunista Pártjának története című mű megszületése, amelyhez Sztálin maga írta meg a marxista filozófia című fejezetet.