Ránki György (Bp., 1930. aug. 4. - Bp., 1988. febr. 19.): történész, egyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1976, r. 1982), Kossuth-díjas (1961). Középiskolás korában a németek koncentrációs táborba hurcolták. 1949-ben érettségizett. 1949-51-ben a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen, 1951-53-ban az Eötvös Loránd Tudományegyetemen (ELTE) folytatta tanulmányait. 1953-tól az MTA Történettudományi Int. tudományos segédmunkatársa, 1957-től tudományos munkatársa, 1960-tól tudományos titkára és a legújabbkori osztály vezetője, 1962-től igazgató-helyettese, 1986-tól igazgatója volt.
1964-ben nevezték ki egy.-i tanárrá a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyegyetemre. 1981-től intézeti munkájának fenntartásával a bloomingtoni (USA) egyetem magyar tanszékének vezetője lett.
Tudományos érdeklődése először a 20. századi magyar gazdaságtörténet, azon belül is elsősorban az ipartörténet felé fordult. Ebből nőtt ki szélesebb gazdaságtörténeti érdeklődése a 19-20. századi K-Európa, általában az európai periféria, és végül egész Európa gazdaságtörténete iránt.
Másik kutatási területe Mo. 20. századi politikai története, nemzetközi helyzete volt, kibővítve az európai kisállamok és a nagyhatalmak viszonyának kutatásával. Harmadik, az előbbiekhez szorosan kapcsolódó szakterülete a II. világháború története volt.
Az MTA Filozófia és Történettudományok Osztályának 1985-ben osztályelnökhelyettese, 1987-ben osztályelnöke lett. 1967-től haláláig tagja volt a Nemzetközi Történettudományi Bizottságnak, 1985-től első alelnöke. A mainzi Institut für Europäische Geschichte tudományos tanácsának tagja. Felelős szerkesztője, majd főszerkesztője a Magyar Tudománynak és tagja a Danubian Historical Studies szerkesztőbizottságának.