Miért az Orkney-szigetek volt az ősi Britannia központja?

2012. október 9. 12:32

Az Orkney-szigetek központjától, Kirkwalltól nyugatra haladva egy kő monolitra bukkanunk, amely a Bodgar-hegyfokként ismert földet őrzi, elválasztva a sziget két édesvizét, a Stenness- és a Harray-tavat. A természeti képződmény egyfajta természetes amfiteátrumot formáz, a táj pedig egy hatalmas kőgyűrűvel, ősi falvakkal és egyéb régészeti ritkaságokkal kápráztatja el az arra járókat.

Mindez a neolitikum kori észak szíve, a sivár, titokzatos vidék mágnesként vonzza a világ kutatóit. A Brodgar-hegyfoki templomkomplexumról a kutatók csak szuperlatívuszokban tudnak beszélni. „A képződményre nem találunk párhuzamot Nyugat-Európában. Mégis évtizedeken át azt hittük, csupán egy jégkorszaki törmelékkúp” – mondta Nick Card, az Orkney Research Centre for Archaeology régésze.

A komplexumot több mint száz méter hosszú és négy méter magas falak védelmezték, s több mint egy tucat templomot foglalt magába, amelyekhez kőburkolatokkal díszített melléképületek, főzőhelyiségek kapcsolódtak, s ahol feláldozott szarvasmarhák csontjai, díszes kerámiatöredékek, festett kézműves darabok voltak szétszórva; az egyes épületrészek akár 5000 évnél is idősebbek.

Az újkőkor emberei voltak az első földművelők Nagy-Britanniában, és körülbelül 6000 évvel ezelőtt érkeztek a szigetekre. Földművelésbe fogtak, hatalmas kőköröket hoztak létre, s kamrás sírokat alkottak – így jött létre a hegyfok hatalmas épületegyüttese. „Ez nem település vagy lakóhely volt” – mondta Colin Richards, a Manchester University régésze, aki a közeli Barnhouse települést tárta fel az 1980-as években. „Egy ünnepélyes központ volt, azonban az építők vallásos meggyőződése továbbra is rejtélyben marad.”

Méretében és kidolgozásában a Brodgar-hegyfok a Stonehenge-dzsel és az ókori Egyiptom építészeti csodáival említhető egy lapon, ám időben őket is jócskán megelőzi. „Ha a neolitikumot nézzük, el kell vetnünk a délközpontú hozzáállást” – mondja Card, az ásatások jelenlegi vezetője. „Lehet, hogy London ma a szigetország kulturális központja, azonban 5000 évvel ezelőtt az Orkney szigetek volt az innováció centruma a mai Nagy-Britannia területén. Itt készültek az első hornyolt kerámiák, az első földmunkák (földgyűrűk), s innen terjedtek át az új ötletek és kivitelezések a sziget többi részére.”

A földművelők először csónakokon keltek át Skóciából a keskeny és meglehetősen alattomos szoroson. Az újkőkor emberei magukkal vitték szarvasmarháikat, sertéseiket, juhaikat, valamint mezőgazdasági eszközeiket és gabonamagvaikat is, felváltva ezzel a szigeteken korábban uralkodó vadászó-gyűjtögető életmódot.

A Knap o'Howar nevű faluból származó régészeti leletek (háziállatok csontjai, bálnák, fókák maradványai) arra utalnak, hogy az ott lakók nem egyhangúan táplálkoztak, ami meglátszott az életkorukon is. Szép számban akadtak olyanok, akik meghaladták az 50 évet, s általában a harmincas éveikben haltak meg. Régészeti források szerint egyszer egy hatalmas ünnepi lakomát is rendeztek, amely során 600 szarvasmarhát vágtak le. A kiselejtezett kőeszközök, az igényes fazekasság is mind a társadalom kifinomultságát és fejlettségét jelzik.

A komplexumot valamikor i. e. 2300 körül, nagyjából az építése után ezer évvel hirtelen elhagyták. Az egyik lehetséges magyarázat szerint egyfajta hatalomváltás történt vagy egy új vallás lépett a régi helyébe. Azonban bármi is volt a kiváltó ok, a komplexumről teljesen megfeledkeztek, s az elkövetkező négyezer évre a felejtés homályába veszett.